A próbán elég feltűnően néztem az egyik srácot, azt hiszem Louis a neve. De ő a barátnőjével volt elfoglalva, Eleanorral. Próbáltam róla levenni a szemem, de nem ment. Nagyon jól nézett ki.Egyszer csak felém fordult és végig mért a szemeivel valakit. Nem tudtam eldönteni hogy most én rám néz vagy a mögöttem álló többi balettos lányokat vizslatja. A lényeg az volt hogy ahogy felém/feléjük nézett én teljesen zavarba jöttem.
Elfordítottam a fejemet, de egy aprócska mosoly jelent meg az arcomon. Mikor vége lett a próbának, éppen az öltözőből sétáltam ki, amikor beleütköztem valakibe. Ő volt az...
-Öm, elnézést... -néztem fel rá.
-Igazán semmi baj! - vetette felém szerintem a legszexibb mosolyát majd arrébb állt és úriember módjára kinyitotta nekem az öltöző ajtaját. Azt hittem ott olvadok el.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá, majd elhagytam az öltözőt.
-Várj, mivel fellöktelek ezért szeretnélek meghívni kávézni! - mosolygott rám.
-Öm, rendben, miért ne. -bólintottam.
-Akkor menjünk! - ragadta meg a karom és a kijárat felé húzott.
-Megyek! -mentem utána. De várj. És a barátnőd? -kérdeztem.
-Ő már haza ment, és különben is mi baj lenne belőle ha elmennénk egy kávéra! - vonta meg a vállát.
-Hát rendben. -mentünk a kávézóba.
-Na és mit kérsz? - kérdezte miközben leültünk a legeldugottabb részre a kávézóban.
-Öm, egy tejes kávét. -mondtam.
-Két tejes kávét és egy browniet! - mondta Louis a pincérnőnek aki felvette a rendelésünket majd el is tűnt hogy kihozza őket.
-Amúgy El vagyok. -néztem fel rá, majd láttam hogy kikerekedtek a szemei. Gondolom azért, mert a barátnőjét is így hívják.
-Oh milyen véletlen! - nevette el magát majd felém nyújtotta a kezét. - Én meg Louis vagyok! - mosolygott megint azzal az elképesztő mosolyával.
-Tudom. -nevettem el magam, majd kezet fogtam vele. A kávézóban rengeteget beszéltünk, és jobban megismerkedtünk.
-Kérsz a sütiből? - kérdezte meg egy idő után mikor már talán csak két falat maradt.
-Nem köszönöm. -nevettem el magam, majd felálltam.
-Őm... - kezdett el valamit motyogni.- Esetleg elkérhetném a telefon számodat? - nyújtotta felém az Iphoneját.
-Sajnálom, nem kezdek olyan fiúkkal, akiknek barátnőjük van. De azért köszönöm hogy elhoztál, jól éreztem magam. -vettem fel a táskám.
-Miért az kikezdésnek számít hogy ha elkérem a számod? - nézett rám értetlenül. - De legyen, akkor szia! - intett felém és kiviharzott a kávézóból.
-Szia. -remegtem bele, amikor becsapta előttem az ajtót. Nyeltem egyet, majd kifizettem a rendelést, és elhagytam a kávézót.
Hát ez is egy jó kis kávézás volt. Akivel jöttem úgy tűnt el mint ahogy feltűnt az öltözőbe.Hazafelé sétáltam, amikor megláttam őket a parkban. Amikor rám néztek nagyon elkezdtek röhögni, de nem értettem hogy miért.Inkább tovább sétáltam míg haza nem értem. Otthon nem volt senki se , gondoltam Zoe elment azzal a szöszkével valahova.
*Niall szemszöge*
-Nagyon ügyes voltál! -mosolyogtam rá, amikor végeztünk.
-Csak jó volt a tanárom! - nézett fel rám azzal a gyönyörű kék szemeivel majd letette a gitárom.
-Holnap is megismételjük? -néztem őt csillogó szemekkel.
-Á, azért ennyire nem akarok megtanulni gitározni! - nevette el magát ami kicsit rosszul esett.
-Rendben... -vettem fel a gitáromat.
-Akkor majd holnap! - állt fel ő is és elment a kottáiért hogy összeszedje őket.
-Hazavigyelek? -kérdeztem.
-Igen, az jó lenne! Nem szeretek gyalogolni! - vallotta be őszintén majd vállára kapta a táskáját.
-Oké. -mentünk a kocsimhoz.
-Szép kocsi! - nézte végig a kocsimat majd mellém állt és felnézett rám. - Nem lesz belőle gond hogy haza viszel?
-Miért lenne gond? -nyitottam ki a kocsiajtót.
-Hát te vagy a nagy Niall Horan, egy igazi popsztárocska! - közölte ezt úgy mintha a világ legnagyobb gondja lenne.
-És? Csak munkatársak vagyunk. Senki nem mondja meg hogy mit csináljak! -ültem a volán mögé.
-Ja, tényleg! Igazad van! - sóhajtott fel majd beült mellém és rám se nézett.
Nem szóltam semmit, csak elindítottam a kocsit. Egész út közben amikor csak tudtam őt néztem. Próbáltam nem feltűnő lenni de nem nagyon ment.
Amikor odaértünk kinyitottam a kocsiajtót neki.
-Köszönöm szépen! - mosolygott fel rám. -akkor holnap! - sétáltunk el teljesen az ajtójáig.
-Ki az a lány? -mutattam nevetve egy vöröses hajú lányra, aki az ablakból vigyorogva nézett minket.
-El, a legjobb barátnőm! - mondta mosolyogva majd felintett a lánynak. -Gyere, bemutatlak ! -ragadta meg a kezem.
-Oh értem. -mentünk be a házba.
-El! - kiabálta el magát majd a kis vörös letrappolt az emeletről.
-Oh, tehát itt a gerlepár. -vigyorgott a vöröske.
-Szerintem nagyon félre értesz valamit! - mondta Zoe és láttam kicsit kínos neki a helyzet.
-Nem, semmit nem értek félre. Tudom hogy bejön neked a szöszke! -vigyorgott Zoera El, és nekem nevetnem kellett.
-Kussolj már be, El! - és a kis szöszke megtámadta a vöröset . Befogta a száját és magyarázkodni kezdett.
*El szemszöge*
Zoe kezébe haraptam, mire ő elengedett.
-Most csak zavarba van, de elmenne veled bárhova. -röhögtem.
-Mekkora egy seggfej vagy! - mondta Zoe és a pólóba kezdte törölgetni a nyálas kezét.
-És Niall, elárulom hogy bejössz Zoenak! -kacsintottam.
-Na jó szerintem sok volt a hajfesték az agyadnak! - kezdett a lépcső felé tolni.
-Niall, sok sikert! -kiabáltam Niallnek. Néha kicsit hisztis! -kiabáltam.
-Jól van El, elég volt! - majd felvitt az emeletre és bementünk a szobámba. -Te meg vagy húzatva?
-Jaj Zoe. Tudod hogy hülyéskedek... de te mindent komolyan veszel! -tettem csípőre a kezeimet.
-Most már minden esélyem elrontottad nála! - dőlt neki a falnak majd lecsúszott a földre.
-Hát te hülye vagy! Hiszen látszik rajta hogy fülig szerelmes beléd! -mondtam.
-Ahj, nem tudom ! -sóhajtott egy hatalmasat . - Olyan nehéz megfejteni!
-Öhm, én asszem megyek. -nyitott be a szöszke.
-Ok, szia! - kezelte le úgy Zoe hogy még rá se nézett.
*Niall szemszöge*
-Sziasztok... -köszöntem el a lányoktól, majd becsuktam magam mögött az ajtót.
Szarul esett, hogy ennyire nem érdeklem Zoet. Nekem nagyon tetszik. De ha nem, hát nem. Ez az ő döntése, nem akarom befolyásolni. Csak egyszerűen ne legyen velem ilyen.
Egyszer kedves, majd átvált bunkóvá. Nem értem...
Mikor kiértem a kocsihoz valaki csattogását hallottam meg. Zoe futott le hozzám már úgy véltem hogy a pizsamájába. Szegény annyira futott hogy a karjaimba végezte.
-Mi történt Zoe? -néztem rá.
-Csak elakartam köszönni! - mosolygott rám majd levette magáról a kezeim.
-Öhm, szia. -mosolyodtam el.
-Akkor holnap! - húzta össze magán a pulcsiját. Ebből a tettéből tudtam hogy fázik ezért közelebb léptem hozzá és megöleltem.
-Tessék! -vettem le a pulcsimat, majd ráadtam.
-Köszi de már úgy is bemegyek! - próbálta levenni a pulcsim de én nem engedtem.
-Mostantól a tied! -adtam az arcára egy puszit, majd a kocsiba ültem.
-K-Köszönöm! - dadogott össze- vissza , olyan édes volt.
-Nincs mit. -nevettem, majd elhajtottam.
*Louis szemszöge*
Másnap reggel újra elmentem a táncstúdióba, hogy bocsánatot kérjek tőle. Még csokit, és virágot is vittem neki.Megláttam hogy az egyik rúdnál nyújtott és készült a balett órára. Odamentem hozzá és hátulról pedig megijesztettem.
-Louis! -ugrott meg. Te mit keresel itt? -nézett rám.
-Hoztam neked békítő ajándékot! - adtam oda a kezébe és szorosan átöleltem.
-Köszönöm. -mondta. Itt maradsz, vagy elmész? -nézett rám.
-Itt maradok! - jelentettem ki majd végig simítottam a karját. -De ameddig táncolsz én leülök! - mutattam az egyik székre ami gondolom a vendégeknek volt fen tartva.
-Rendben. -mondta, majd felment a színpadra a többi balett táncoshoz.
Egész végig mosolyogva néztem őt és még csak egy percre se vettem le róla a szemem. Olyan jól táncol, szerintem ő volt a legjobb az összes többi közül.
-Öm, elmegyek átöltözni! -jött oda hozzám, amikor végeztek.
-Ok, én megvárlak itt! Még szeretnék veled beszélgetni! - mosolyogtam rá majd felálltam a székből.
-Öm, de én még énekelni is megyek... -mondta, majd félve felnézett rám.
-Te énekelsz? - néztem rá csodálkozva hogy mennyire sok oldalú.
-Igen... -majd lehajtotta a fejét. Esetleg meghallgatod? -nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen, meghallgatom! - emeltem fel a fejét az állánál fogva és szemeibe néztem.
-Akkor gyere! -ragadta meg a kezemet, majd egy stúdió szerű szobába húzott.
-Oh, anyám! - néztem körbe tátott szájal. - Még a One Directionnek sincs ilyen profi stúdiója!
-Azt azért nem hinném. -nevette el magát, majd a mikrofon mögé állt.
-És mit fogunk hallani? - ültem le megint egy székre és felmosolyogtam rá.
-Csak hallgasd! -mondta, majd énekelni kezdett. (zene: katt)
Csak tátott szájjal néztem ahogy énekelt, gyönyörű volt és csodálatos.
-Remélem hogy tetszett! -jött ki hozzám mosolyogva.
-Csodálatos volt! - néztem még mindig tátott szájjal.
-Annak örülök. -nevetett, majd becsukta a számat.
-Őm bocsánat! - dörzsöltem meg az állam ahol hozzám ért.
-Semmi baj... -mondta, majd kiment.
-Várj, most hová mész? - kocogtam utána.
-Átöltözni. -ment az öltözőbe.
-Ok, értem - álltam meg az öltöző előtt és megvártam őt.
-Itt vagyok. -jött vissza rengeteg cuccal a kezébe.
-Mi ez a sok cucc? - néztem végig rajta majd kivettem a kezeiből.
-Semmi. -vette vissza a cuccokat.
-Viszem őket! - jelentettem ki majd megint elvettem tőle.
-Nem kell! -vette vissza újra.
-Elképesztő egy lány vagy! - néztem rá csodálkozva.
-Miért is? -tettem csípőre a kezemet.
-Énekelsz, táncolsz, éled az életed mind ezt úgy hogy egy gyönyörű lány vagy! - léptem hozzá közelebb.
-Öm, oké. -nézett fel rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése