Búcsú..

-Szeretlek... - suttogtam neki nagyon halkan meg ne hallja.
Louis eltolt magától, majd a szemembe nézett.
-Sajnálom El,  de ez nem fog működni közöttünk... -mondta.
Hogy mi van?  Az előbb még ölelgetett most meg... Nem mondtam  semmit csak nagy levegőt vettem és elfordultam. Amikor ezeket elmondta nem sokkal később Eleanor jelent meg. Már tudom miért nem fog működni...
-Már mindent értek, vissza szerezted a ribancod! - nyeltem egy nagyot mikor ezt kimondtam neki.
-Igen visszaszereztem! Talán probléma? -csókolta meg Eleanort.
-Sok sikert! - vágtam erőse hátba Louist majd kivittem a csomagokat.
Könnyeim záporként hullottak az arcomról, majd hazasiettem. Vagyis nem is tudom hogy hova indultam, mert
abban a házban, ahol eddig éltem, Niall vette át a helyemet. Zoeval már több napja nem beszéltünk, és most szerintem nem kellene csak úgy beállítanom oda, ahol a szerelmével kettesben szeretne lenni. Tehát elindultam valamerre, de fogalmam sem volt hogy hova. Néhány perc múlva kiabálást hallottam a hátam mögül. Hátrafordultam, és Zaynnel találtam szembe magam.
-Mivan, mit akarsz? -kérdeztem könnyezve.
-Nem kellett volna kihasználnod Louist, és most nem lenne ez! -vágta a fejemhez.
-Én használtam ki Louist? Miért mit tettem? Tudtommal semmit! Vagy mégis? És én akkor erről miért nem tudok hm? Mivel bántottam meg hogy ezt kaptam? Mit ártottam neki? Egyszerűen csak szerettem! Ez olyan nagy probléma? Tudod mit? Elmegyek ebből a városból, mert úgy látom mindenki meggyűlölt. Fogalmam sincs mit tettem, de jobb lett volna ha ebbe bele se kezdek Louisval. Ő nem engem szeret, és nem is szeretett, és soha nem is fog szeretni. Lehet, hogy az elején azt hitte, hogy belém tud szeretni, de egy két éves kapcsolatot nem lehet csak úgy eldobni, azért, mert jött egy lány, aki esetleg szimpatikus volt neki. Elegem van abból, hogy nekem sosem jön össze semmi, és egy pasi sem állna le velem. Elegem van! Tudom, hogy nem vagyok egy szép lány, nincs jó alakom, nincs szép arcom, és nem vagyok tökéletes. De ki az? Senki! Tehát Louis élje csak az életét boldogan, úgy ahogy azt eddig tette. Nem haragszom rá, csak fáj, hogy egyszerűen kihasznált, én pedig hittem is neki. Nekem ez az első -és lehet hogy az utolsó- szerelmem volt, és végre csak boldog akartam lenni, de a sors nem ezt akarta. Inkább minnél messzebb elmegyek, csak ne kelljen szenvednem. Mindent megtettem, hogy elnyerjem a szerelmét, mégsem szeretett belém... -jöttek a szavak a számból megállás nélkül... Szegény srác köpni-nyelni nem tudott, de ki kellett adnom ezt magamból, úgysem tudnám senkivel megbeszélni.
-Viszlát Zayn. -fordítottam neki hátat, majd elindultam a balettstúdió felé. Az egyetlen hely, ahol jól éreztem magam, el kell hogy hagyjam...
*Niall szemszöge*
-Biztos vagy benne hogy szeretnéd? -simogattam a mellkasát, a szemébe nézve, és a válaszát vártam.
-Igen, nagyon szeretném! -harapott ajkaiba, majd ujjait végighúzta gerincemen.
-Hm, rendben. -vigyorodtam el, majd nyakát kezdtem óvatosan harapdálni, majd egyre lejjebb haladtam, mellkasánál megálltam.
-Írtó szexi vagy. -haraptam ajkaimba, mikor végignéztem tökéletes testén.
Válasz helyett hosszasan csókolt meg, majd átadtuk magunkat az élvezetnek...

Sajnálom.

Sziasztok! Köszönjük a több mint 1000 olvasót. Tegnap felkerült a blog előzetese, csekkoljátok. Regi & Julcsi. xx
*Zoe szemszöge* 
Már teljesen meztelenül feküdtünk egymás mellett és csak rajtam volt a döntést hogy folytatjuk vagy most megállunk és hagyjuk későbbre a dolgot.
-Niall.. azt hiszem... szeretném. -suttogtam.
-Teljesen biztos vagy benne szerelmem? - simogatta végig az arcom , gondolom biztatás képen.
-I-igen. De kérlek lassan... -suttogtam.
-Lassan fogom! - bólogatott majd kezeink össze kulcsolta a fejünk felett. Ő volt felül én meg alatta, szinte egész lényem eltakarta az ő hatalmas teste.
Nem tudom mi van velem, de tudom hogy szükségem van Niallre. Mellette teljesen biztonságba érzem magam.
Tyenál ezt nem éreztem, sőt tőle talán féltem is. De Niall mindig vigyázott rám hogy semmi bajom ne essen.
*El szemszöge*
Teljesen összetörtem, amikor ma szakított velem Louis. Egész nap csak sírok...
A szavai hallatán, amiket mondott nekem tényleg azt hittem szeret és soha nem hagy el.
Minden cuccomat összeszedtem, és lementem elköszönni.
Az anyukája nem nagyon akart elengedni és még kérte is hogy maradjak.
-Sajnálom, mennem kell. -öleltem át sírva Johannát.
-Kérlek maradj, Louis se gondolta komolyan! Szeret, nekem mondta! - könyörgött.
-Nem, egyáltalán nem szeretem! -mondta Louis.
-Miért nem szereted? Mit tett hogy nem? - értetlenkedett.
-Ne, hagyja. Már felfogtam hogy nem érdeklem Louist. Sziasztok fiúk. -öleltem át a többi fiút.
-Remélem még azért találkozunk párszor! - ölelt át Lou anyukája.
-Én is nagyon remélem. -néztem könnyes szemmel Louisra, aki csak röhögött rajtam.
-Na most már elég volt! - csapta tarkón Johanna Louist.
-Én tényleg sajnálom. -mentem az ajtóhoz szipogva.
-Kérj bocsánatot! -mondták Louisnak.
-Sziasztok. -mentem ki a házból.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
-Igen? -fordultam meg.
-Kérlek, bocsájts meg! -néztem fel az illető zöldes kékes szemeibe, amik most csak úgy ragyogtak .
-Megbocsájtok... de te is tudod hogy nem csaltalak meg. -mondtam.
-Akkor az mi volt Zaynnel?!? - nézett rám értetlenül.
-Miután megfürödtem, bejött, és nem akart kiengedni! -mondtam.
-Értem. - motyogta el ezt az egyszerű rövid szót. Szerintem ebben az esetben nem is kellett volna mást mondania.
-Akkor én megyek. -indultam el.
-Maradj! - fogta meg a csuklóm majd visszahúzott.
-Biztos? -néztem fel rá.
-Teljesen ! - bólogatott majd mint a "menyasszonyt" úgy vitt be a lakásba.
-Köszönöm. -suttogtam, majd szorosan átöleltem, de ő nem viszonozta, ezért elengedtem.
-Nincs mit! - ölelt át végre ő is mire elmosolyodtam .

Előzetes

Hello, most nem egy új résszel jövünk hanem a blogunk előzetesével!
Nagyon szépen köszönjük Dorinának, nagyot tetszett és nagyon találó lett. :)

Reméljük mindenkinek elnyeri a tetszését, és ha tetszett akkor itt tudtok rendelni ti is!

Hadd magyarázzam meg.

*Niall szemszöge*
Örülök annak hogy Zoe megbocsájtott nekem, és hogy hagyta hogy megcsókoljam. Nekem nem csak szexre kell, hanem egy komoly kapcsolatot szeretnék vele. Imádom. Most már egyre jobban arra jövök rá hogy nem tudnék élni nélküle. Igaz még csak 2 hete ismerem és még magam se értem hogy szerethetem ennyire, néha már félek a saját érzéseimtől. Egyszerűen nem tudom hogy hogy történt, de pillanatok alatt beleszerettem, és nem akarom elveszíteni.
Kezeim végig vezettem a testén és a pólóját áthúztam a feje felett. Ő hirtelen maga elé kapta a kezeit mire én csak mosolyogva húztam el őket.
-Ne takard magad. Gyönyörű vagy! -csókoltam meg óvatosan.
-É-é-én nem is tudom mit mondjak! - nézett rám félve, mire én végig simítottam az arcát és kezeit összekulcsoltam az enyémmel a feje felett.
-Nem kell semmit mondanod, csak higgy nekem! -mosolyogtam.
Végig csókoltam az arcát majd lefele haladtam, a nyakán és végül a mellkasán.
-Biztos hogy szeretnéd? -néztem fel rá.
Bólintott egyet de láttam hogy kicsit bizonytalan. Nem voltam annyira biztos abban, hogy akarja.
-Figyelj, én nem erőltetem. Ez még ráér. -pusziltam meg a hasát, majd betakartam magunkat.
-De én látom hogy te nagyon akarod. - suttogta a mellkasomba bújva.
-Én csak akkor akarom, ha te is. -pusziltam meg a homlokát.
-Szeretném! - jelentette ki komolyan.
-Biztos? -tornyosultam fölé.
-Teljesen! - nézett bele a szemeimbe majd kezeit a hátamra vezette és pólóm felfelé kezdte húzni.
*El szemszöge*
-Olyan aranyos az anyukád. -mosolyogtam.
-Hát az én anyukám! - vonta meg a vállát nevetve.
-Látszik. -bújtam hozzá.
-Imádom. - nézett rám mosolyogva majd közel hajolt és óvatosan megcsókolt.
-Khm. -lépett be az anyukája, majd letette elénk a kaját.
-Köszönöm anya! - vigyorgott Louis mire én elnevettem magam.
Miközben ettünk, rengeteget beszélgettünk. Sokat mesélt magáról és az anyukájával való kapcsolatáról, családjáról. Amikor Louis anyukája elment aludni, kettesben maradtunk Louisval. Egymás karjaiban ültünk és csak élveztük egymás társasságát.
-Szeretlek! -bújtam hozzá miközben az "Utolsó Dal" című filmet néztük.
-Én is nagyon szeretlek! - suttogta miközben még közelebb vont magához.
-Én örülök annak hogy anyukád terhes. -mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott.
-Remélem végre egy fiú lesz! - nevette el magát majd egy puszit nyomot a homlokomra.
-Elmegyek fürödni. -álltam fel.
-Mehetek veled? - kapta el a karomat.
-Ez még túl gyors... -motyogtam.
-De hisz már úgy is láttalak! - könyörgött tovább buta érveivel.
-Nem baj. -pusziltam meg, majd felmentem.
Magamra zártam a fürdő ajtót. Azért a biztonság kell!
Miután végeztem Zayn jött be. Elém állt, és nem akart kiengedni. Louist láttam meg az ajtóba, aki idegesen jött be.
-Ti smároltatok! -ordított velünk.
-Louis, had magyarázzam meg! - kértem tőle finoman.
***
Louisval már 3 napja nem beszélünk, folyamatosan kerül ez miatt a félreértett dolog miatt. Bárhova megyek a házba, ő folyamatosan elmegy onnan...

Kellesz.

-Nem akarom hogy bármi bajod is essen! - simította végig az arcomat majd ő is mellém feküdt. Lassan összekulcsoltuk ujjainkat, meleg érzés fogott el mikor ujjai az enyémeket ölelték.
-Nyugodj meg, nem fog semmi bajom esni. -bújtam hozzá.
-Csak nagyon aggódom miattad! - simogatta végig az oldalam majd szembe fordult velem.
-De nem kell! -nyomtam egy puszit ajkaira.
-Menjünk be, kezdek kicsit éhes lenni! - mosolygott rám miközben feltápászkodott a törülközőről.
-Rendben. -mentünk be az anyukája után.
-Anya, csinálsz valamit enni? - kiabált Louis az anyukájának.
-Persze kicsim. Mit szeretnétek enni? -kérdezte.
-Hát mondjuk jól esne egy melegszendvics! - mosolygott Louis majd maga után húzva vitt a nappaliba.
-Rendben, akkor csinálok. -kezdte el csinálni.
*Zoe szemszöge* 
-Nagyon aggódom érted, ugye tudod? - néztem még mindig hogy nincs-e semmi sérülése vagy valamije.
-Zoe, nyugi! Semmi bajom nincs! -nézett a szemembe.
-Nagyon megijedtem hogy összeveritek egymást! - öleltem át és fejem a vállára hajtottam. Ölünkben megkerestem a kezeinket és óvatosan összekulcsoltam őket.
-De ne félj. Most már elment az a szemét! -szorította meg a kezem.
-Most megyek, bekötöm a csuklóim. - suttogtam neki. Felálltam a kanapéról és elsétáltam a konyhába hogy kivegyek pár kötszert.
-Segítsek? -jött utánam.
-Igen, kérlek! - nyújtottam felé a karom hogy segíteni tudjon rajtam.
-Rendben. -kötötte be kezeim, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Felnéztem a kéken csillogó szemeibe, ó istenem mikor rám nézett sokkal kékebb és csillogóbb szemei voltak. Helyben eltudtam volna ájulni az íriszeitől.
-Jól vagy? -lengette kezét előttem.
-Gy-gyönyörű szemeid vannak! - dadogtam el még mindig őt nézve.
-Köszönöm. -mosolyodott el.
Kicsit szégyenlősen nyomtam egy puszit az arcára majd elpirulva slisszantam fel a szobámba. Nem kellett neki sok, azonnal feljött utánam. Az ágyamon ültem ujjaimat tördelve. Elmosolyogtam rajta mikor benézett a szobámba.
-Bejöhetek? -kérdezte.
-Őm várj, mindjárt! - ugrottam fel és gyorsan elpakoltam azokat a ruhákat amiket Tye kiszórt tegnap este.
-Itt mi történt? -néztem körbe.
-Tye valami ruhát keresett! - sóhajtottam miközben szép lassan vissza pakoltam a textil darabokat.
-Hát jó. -sóhajtott, majd leült az ágyamra.
Gyorsan elpakoltam a ruhákat és mikor végeztem csendben leültem mellé. végig tanulmányoztam arcát, a kezeit, combjait és a felső testét. Minden egyes alkalommal arra jutottam milyen tökéletes. Amikor rám nézett elpirultam, majd elfordítottam a fejem. Megéreztem pár ujjat amint a pólómmal matatna így közelebb vontak magához. Lehelete a nyakamat csiklandozta. Az egész gerincem bele remegett mikor ajkait hozzá nyomta nyakamhoz.
-Szeretlek! -motyogta a nyakamba.
Mondatára egyre nehezebben vettem a levegőt, a pillangók ellepték a hasam és azt hittem ott rogyok a karjaiba. Éreztem hogy elmosolyodik, majd szívni kezdte a nyakamat, amitől felnyögtem. Remegő kezeim hátra vezettem hozzá hogy megtalálja az ő kezét. Mikor megfogtam a kezét a mellkasomra vezettem hogy megmutassam neki menyire ver a szívem. 
-Még hogy nem szeretsz. -vigyorgott.
-Senki, soha nem mondta hogy nem szeretlek! - beszéltem neki zihálva mert légzésem még nem állt a helyére.
-De igen édes. Te mondtad tegnap. -simította végig oldalamat.
-Az tegnap volt, nem értem hogy juthattunk odáig hogy ezt meg kell magyaráznom! - suttogtam miközben ő hátra húzott az ágyra.
-Inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. -csókolta végig testemet.
Feljebb csúsztam az ágyon őt is magammal húzva. Karjaim a nyaka köré fonva csókoltuk egymást. Megint úgy éreztem boldog vagyok és semmi probléma nincs a világban.
-Kellesz! -búgta a fülembe.
-É-én? - nyeltem egy nagyot mire fel is fogtam mit mondott.
-Igen te! -csókolt meg újra, mire én elengedtem magam és rájöttem hogy ő is kell nekem.
Vágyakozom iránta, mert szeretem. Szerelmeskedni akarok vele, lehet több alkalmam nem lenne rá.
-Nagyon szeretlek. -nyúlt a pólóm alá, amitől még jobban felizgultam.
-Sz- szeretlek én is! - dadogtam össze- vissza tetteitől. Kicsit furcsán éreztem magam az miatt amit a testem produkált érintése után. Legelőször mindent túl gyorsan csináltunk és ezek az érzések elmaradtak.

Bántott?

*Zoe szemszöge*
El se tudtam hinni hogy lehet ekkora bunkó. Hisz szerettük egymást.. legalábbis én szerettem. Biztos vagyok benne hogy csak arra kellettem neki, hogy megfektessen... Tye legalább nem ilyen, ő törődik velem és igazán szeret. Csak akármennyire is vele vagyok még mindig szerelmes vagyok Niallbe. El kellene felejtenem őt, de nem tudom. Tye nem az esetem... És mindent amit mondtam Niallnek, nem gondoltam komolyan. Nagyon sajnáltam az egészet, csak össze voltam zavarodva. Tye jó fej, de csak barátként tudom elképzelni. Nem is tudom miért jöttem össze vele. Talán csak a bosszú vezérelt. Asszem fel kellene hívnom, és beszélnem kellene vele erről az egészről, addig amíg valami hülyeséget nem csinál. Nagy erőt venni magamon, ez volt a legnehezebb ebben a pillanatban. Pedig csak egy gombot kellene megnyomnom és már hallanám azt a bizonyos kicsengő hangot. Végülis megtettem... megnyomtam a gombot, és egy csöngés után felvette. Egy megtervezett beszéd volt bennem, de mikor meghallottam hangját egy szó se jött ki a számon. Könnyeim kicsordultak, össze-vissza hápogtam neki, egy értelmes szót se tudtam kinyögni. 
-Zoe, te vagy az? -kérdezte meg többször is.
-I-igen. - dadogtam neki ezt a legegyszerűbb szót.
-Hogyha megint szemrehányásokat szeretnél tenni, köszi, nem kell! -mondta.
-Gyere el! - kezdtem el sírni ahogy hallottam a hangját. Mikor megkértem hogy eljöjjön gyorsan kinyomtam a telefont hogy ne halljam ellenkezését. 
*Niall szemszöge*
Amint meghallottam hogy azt mondja hogy menjek el, azonnal elindultam. Nem telt bele 5 percbe se, már is ott voltam a háza előtt. Pont érkezésemkor távozott Tye, nem éppen a legboldogabban.
-Itt is vagyok! -mentem be hozzá.
-Niall, te vagy az? - kérdezte a fürdőből, majd oda szaladtam hozzá. Letöröltem könnyes szemeit mire ő szinte a karjaimba omlott.
-Mi történt? Bántott? -néztem aggódva.
-Utálom, összeveszett velem mert felhívtalak.. - sírt még tovább mire én elvittem a kanapéra, leültem, őt pedig az ölembe fektettem.
-De ugye nem bántott? -takartam be egy pléddel.
-Csak megszorította a kezemet! - mutatta lila csuklóit.
-Mindjárt jövök! -pusziltam meg, majd kirohantam, és még elértem Tyet.
-Mit akarsz? - nézett rám Tye mikor megfogtam a vállát.
-Mit képzelsz magadról? -löktem erősen a ház falának.
-Inkább te mit képzelsz? Ide jössz és neki löksz ennek a kibaszott falnak? - taszigálta a kezeim majd a földre lökött.
-Hogyha még egyszer hozzányúlsz Zoehoz, akkor a saját kezemmel végzek veled! -húztam be neki egyet.
-Állj már le haver! - lökött el megint mire én a földön landoltam. -Ezt mind megteszed azért a cafkáért? Nem is szeret!
-Igen, bármit megteszek érte! És ha nem szeret akkor mi van? Miért, téged szeret? Nem hinném azok után, amit tettél vele te szerencsétlen! -szorítottam a falhoz a nyakánál fogva, és itt már nem tudott ellenkezni.
-Tedd le, Niall! - éreztem meg két apró kezet a derekamon. Leengedtem Tyet aki a földre rogyott össze. Szembe fordultam a kezek tulajdonosával és csak két kisírt, aggódó szem párba ütköztem bele.
-Sajnálom... -csak ennyit tudtam kibökni, ugyanis Zoe hirtelen megcsókolt.
-Bántott? - kérdezte aggódva mire kezeit végig húzta karjaimon, gondoltam megakar bizonyosodni arról hogy nincs-e egy sérülésem se.
-Nem, nyugodj meg. -öleltem magamhoz, majd bevittem a házba, és ott folytattuk a beszélgetést.
-Biztos nem csinált veled semmit? - vizsgálta még mindig a testemet. Nevetve megfogtam a kezeit, megállítottam őket és a vállaimra tettem.
*El szemszöge*
-Louis William Tomlinson! -kiabáltam. -Utállak! -mentem utána a medencéhez.
-Sokan utálnak! - nevette el magát mire egyre közelebb jött hozzám.
-Ezen nem csodálkozom! -löktem bele a medencébe.
-Téged biztos nem! - mászott ki a medencéből, és csurom vizesen átölelt.
-Louis! -sikonyáltam.
-Igen bébi? -nevette el magát miközben berántott a  vízbe.
-Te teljesen hülye vagy! -nyomtam le a víz alá.
-Pont olyan mint te! - húzott magára és vizes ajkait az enyémre nyomta.
-Muszáj ezt itt? -ugrottak a többiek a medencébe.
-Nem muszáj nézni! - kacsintottam feléjük nevetve.
-Bárhova nézünk, mindenhol ezt csináljátok! -röhögtek.
-Fogjátok már be! - csapta le az egyiket Louis mire mindenki nevetésben tört ki.
-Louis itt van anyukád! -mutattak az anyukájára a többiek.
-Anya! - futott ki a medencéből majd az anyukájához rohant.
-Anyuci pici fia. -röhögtek a többiek.
-Haha, de viccesek vagytok! - nevetett majd megfogta az anyukája kezét és oda húzta hozzám.
-Öm csókolom. -szálltam ki a medencéből.
-Anya, ő itt a barátnőm! - karolta át Louis a derekam.
-El Evans vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Örülök, El. - rázta meg a kezem az anyukája.
-Ti min röhögtök? -fordultam a fiúk felé.
-Semmin.- nevettek tovább.
-Semmin? -ugrottam be hozzájuk a medencébe.
-Édes a barátnőd! - hallottam meg Louis anyukáját.
-Ezt azért, mert kiröhögtetek! -kezdtem "harcolni" a fiúkkal.
-Ne, El! Hagyd abba! - kiabált Zayn ahogy lenyomtam a víz alá.
-Tudjátok hogy imádlak titeket! -nyomtam le újra Zaynt.
-Igen tudjuk, törpilla! - kapott fel Liam a hátára.
-Nem vagyok törpilla! -püföltem a hátát.
-Gyere cica! - vett most Harry a nyakába.
-Styles, tegyél le! -röhögtem.
-Dobod el a csajom! - kiabált Louis Harryre.
-Ne szó szerint! -sikonyáltam amikor beledobott Harry a vízbe.
-El! - kapott fel Louis a víz alól, arcomból eltörölte a vizet és kivitt a medencéből.
-Nyugi, jól vagyok. -köhögtem.
-Biztos? - fektetett le egy törölközőre.
-Igen. -köhögtem.

Elveszítettem...

-Louis, biztos hogy akarod? -kérdeztem.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - nézett rám aggódva.
-Én szeretném. -néztem fel rá.
-Akkor inkább menjünk a szobámba! - kulcsoltuk össze kezeinket és a szobába vitt.
-Rendben. -értünk a hálóba.
-Szerelmem, inkább csak próbálkozzunk! - ültetett le az ágyra majd leguggolt elém és kezeit az én kezemre tette.
-Ezt hogy érted? -néztem le rá.
-Csak megismerjük egymást, érted hogy hogyan. - kezdte el ujjait fel s alá húzogatni a combjaimon.
-Nem, nem értem. -játszottam a hülyét.
-Ne csináld El! - nevette el magát majd zöldes kék szemit az enyémekre emelte.
-De tényleg nem értem. -húztam fel magamhoz.
-Nem fog megtörténni, csak próbálkozunk. - suttogtam majd mellé feküdtem az ágyban.
-Rendben. -néztem őt.
*Niall szemszöge*
Mikor leparkoltam a ház előtt kinyitottam neki a kocsit. Nem mentünk még be csak neki dőlt a kocsinak.
-Elmondod mi a baj? -kérdeztem.
-Menjünk be! - fordította el a fejét a másik irányba.
-Csak szólók hogy a többiek is itthon vannak. -mondtam.
-Akkor menjünk hozzám. - suttogta majd eltolt magától.
-Rendben. -sóhajtottam.
-Vagy inkább majd haza megyek, te maradj a barátaiddal. - vette ki a táskáját.
-Persze, menj csak és szórakozz azzal a Tye gyerekkel! -csaptam be a kocsi ajtót.
-Igen, képzeld el jön hozzám és ő is megfog fektetni! - kiabált rám.
-Menjen csak. -mentem be a házba.
Dühöngve mentem fel a szobámba, magamra zártam az ajtót. Idegesen kifújtam a levegőt, majd teljes erőmből a falba ütöttem. Miért kell mindent mindig megnehezítenie. Én már teljesen úgy hittem hogy 
járunk. De nem érdekel, akkor csak menjen ahhoz a Tye gyerekhez, és legyenek boldogok. Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan. Talán szeretem, szerelmes vagyok belé csak magamnak se tudom bevallani. Úgy döntöttem hogy elmegyek hozzá, de nem igazán volt jó ötlet. Természetesen az a Tye is ott volt, ráadásul ölelkezve feküdtek a hintaágyban. Megálltam az ajtóba és csak néztem őket ahogy egymás karjaiban feküdtek. A hideg kirázott a gondolattól hogy nem én vagyok mellette hanem az a nyomorék.
Eddig tűrtem a dolgot, de amikor csókolózni kezdtek, teljesen ideges lettem.
-Te mekkora egy ..... - nyeltem egy nagyot majd kirángattam mellőle Tye-t.
-Mit képzelsz magadról? -csattant Zoe keze az arcomon.
-És te mit képzelsz magadról? - kaptam el a kezét majd az én kezem is csattant az arcán.
-Utállak Niall, egy utolsó senki vagy érted? Soha többet ne keress, nincs szükségem rád! És igen, Tye a pasim, tehát akadj le rólam! -amikor ezeket a szavakat a fejemhez vágta, köpni-nyelni nem tudtam.
Csak megmeredve álltam Zoeval. Nem értettem mi ütött belé. Hisz pár perce még velem volt, velem csókolózott és azt mondta szeret.
-Hú... -fújtam ki a levegőt, majd inkább kisétáltam az ajtón.
Vissza ültem a kocsiba és fejem a kormánynak hajtottam. Sírni tudtam volna azért mert így történt de nem ment. szemeim teljesen szárazak voltak. Most már el kell fogadnom a tényt, hogy elvesztettem a legfontosabb személyt az életembe. Most már elhittem milyen rossz érzés. Régebben mikor a fiúk szakítottak a barátnőikkel sose értettem hogy miért vannak mindig rosszul. Hát most már értem.
*Louis szemszöge*
Igazából örültem annak hogy rajtakaptuk Harryéket a smároláson, mert így legalább nem kell tovább játszanunk azt, hogy Eleanor a csajom. Így végre azzal lehettem akivel eredetileg is akartam lenni. Sokkal jobb volt szerintem és ha Harry megakarja tartani akkor megtartja, engem nem érdekelt.
-Nem megyünk le a többiekhez? -kérdeztem.
-Még maradjunk egy kicsit! - simította végig meztelen hátam és jobban bújt  a takaró alá.
-Rendben. -pusziltam meg a feje búbját.
Magamhoz szorítottam, kezeim hosszasan húztam végig fedetlen bőrén. Selymes és puha tapintású volt.
-Ne, ott csikis vagyok! -nevette el magát, amikor derekához értem.
-Oh, tényleg? - vigyorodtam el majd köröket alkotva simogattam ujjaimmal.
-Louis, ne csináld! -csókolt meg nevetve.
-Mit ne csináljak szerelmem? - simogattam tovább a derekát majd kezeim lejjebb futtattam.
-Már mindegy. -húzott magára.
-Szeretlek! - támaszkodtam meg felette majd lenéztem a szemeibe.
-Én is szeretlek. -karmolta végig a hátamat.
-Ejha, igazi vadmacska! - vigyorodtam el majd fejem a nyakához hajtottam.
-Auh. -szaladt ki száján egy nyögés mikor nyakába haraptam.
-Csak nem fájt? - duruzsoltam  a fülébe szexin.
-De igen. -kulcsolta össze lábait a derekamon, majd hozzám dörgölőzött.
-Sajnálom bogaram. - mondtam sajnálattal a hangomban majd még szorosabban öleltem.
-Nem haragszom. -mosolygott, majd beletúrt a hajamba.
-Annyira imádlak, kis vöröske. - emeltem fel az ágyból majd magamra rántottam
-Héééééj. -dugta ki a nyelvét.
-Mi az? - nevettem el magam.
-Semmi. -rajzolt köröket a hasamra.
-Élvezed? - mosolyogtam rá, közben pedig megcsókoltam megint.
-Élvezem. -kelt fel a csípőmről, majd felvette a fehérneműjét.
-Elképesztően gyönyörű vagy! - néztem végig rajta mosolyogva.
-Nem vagyok az, de köszönöm. -vette fel a pólómat is. 
-Nem. -válaszolt, mire én engedtem egy pohárba vizet, és mikor nem figyelt, az egészet a fejére öntöttem.
-Ezt mos miért kaptam? - sikított fel, hajából csavarni kezdte a vizet miközben felém közeledett.
-Csak úgy! -futottam a kertbe röhögve.

Megoldódott a probléma.

A városban lévő dugó ellenére elég hamar haza értünk. bár egész úton nem beszélt hozzám Zoe, azért én végig őt néztem. Még így is , hogy nem nézett rám megtudtam állapítani milyen gyönyörű lány.
*El szemszöge*
Szeretem Louist, ezért elhittem neki amit mondott. Remélem tényleg csak 2 hónapig kell még Eleanorral mutatkoznia, és nem tovább. Nem szerettem soha se osztozni és most kellene megtanulnom? Ráadásul egy emberen. Nagyon nehezen tudtam elviselni a tényt hogy szinte majd nem megcsal. Jó volt a tengerparton vele és a többiekkel, amíg meg nem érkezett az a bizonyos harmadik személy. Louisnak vele kellett foglalkoznia, ami elég rosszul esett. Láttam rajta hogy ő se nagy kedvvel csinálja. Sajnáltam is szegényemet. De amikor ő ott volt nekem állandóan Harryékkel kellett lennem.
Egyszer csak Harry elkezdett tapogatni, és bárhogy próbáltam leszedni magamról, nem hagyott békén.
-Harry! - hallottam meg magam mögött Louist, majd két kezet éreztem a derekamon és a kezek tulajdonosa magához húzott.
-Köszönöm Louis. -suttogtam.
-Most pedig menj, vidd haza Eleanort! - szólt Hazzára aki parancsra ugrott és vitte is haza a lányt.
-Ennyi volt a mai gyereknapja! - nevetett fel halkan közben pedig szembe fordított magával.
-Azért köszönöm. -néztem rá.
-Nincs mit! - mosolygott szélesen majd fejét lebillentette hozzám és megcsókolt.
-Louis, ebből botrány lesz hogyha most valaki lefotózott. -motyogtam.
-Nem érdekel, igazán nem érdekel! - vonta meg a vállát majd megfogta a kezem.
-De nem akarom hogy miattam legyen valami balhé! -hajtottam le a fejemet.
-De nem lesz semmi baj! - nyitotta ki nekem a kocsit mosolyogva.
-Remélem... -ültem a kocsiba.
Louis megkerülte a kocsit és beült mellém a vezető ülésre. Beindította az autót és elindultunk egészen haza. Egész úton nem szóltunk egymáshoz, még akkor sem amikor hazaértünk. Mindkettőnk ledöbbent, amikor bementünk a házba és Eleanor Harryvel smárolt.
Eleanor egyből elkezdett magyarázkodni, amin röhögnöm kellett.
-Hallod, nem kell! - tette Louis a kezét a lány vállára. - Minden rendben, Harry biztos jó lesz neked, vagy nem. - röhögte el a végét.
Elmentem mellettük, majd felmentem Louis szobájába.
-Várj meg! - trappolt utánam Louis ami nevetnem kellett.
-Várok. -mosolyogtam rá.
-Mehetünk! - ért fel a lépcső tetejére lihegve majd elkapta a kezem.
-Rendben. -mentünk be a szobájába, majd a falnak nyomott.
-Annyira, de annyira vártam ezt a percet!  -suttogta mosolyogva majd hosszasan, szerelmesen megcsókolt.
Csókolózás közben az ágyra döntött, majd ott folytattuk a smárolást. Megtámaszkodott felettem, hogy össze ne nyomjon és úgy csókoltuk egymást tovább. Lábaim a derek köré csavartam hogy minél közelebb érezhessem magamhoz. Épp hogy egy másodpercre engedtük el egymást, hogy letudjam venni róla a pólóját. Végig néztem tónusos, jól kidolgozott testén de csak egy pillanatig tudtam mert újból letámadta az ajkaim. Csodálatos felsőtestét simogattam, majd a többiek állták körbe az ágyat.
-Hát ezt nem hiszem el! - morogta Louis az ajkaim közé majd gyorsan intézkedni kezdett.
-Ti meg mi a francot csináltok itt? -néztük mérgesen a többieket.
-Zayn ötlete volt! -mutogattak egymásra a fiúk miközben egymás nevét ordították.
Louisval elröhögtük magunkat, majd a fürdőbe "menekültünk". Gyorsan magunkra zártuk az ajtót és megint folytattuk csókjainkat.

Téged szeretlek a legjobban!

-Hát ezt nem hiszem el! - csattantam ki mikor már nem tudtam tovább nézni őket.
-Oh, szia El! -mosolygott rám Louis, és láttam hogy Eleanor mellett tényleg boldog, és őszinte mosolya volt.
-Azt hiszem hogy nekem itt semmi keresni valóm nincs.. - hajtottam le a fejem majd felfutottam az emeletre.
Gyorsan elővettem a bőröndjeimet és mindent összepakoltam bele. Nagyon rossz érzés volt hogy tegnap még nekem mondta hogy 'szeretlek'. De mindegy, ezt már megszoktam. Nem tudtam visszatartani a sírást, muszáj volt sírnom.
Zokogva pakoltam össze cuccaim. Ráadásul azt hittem majd jön Louis magyarázkodni de nem tette, bár jobb is semmi szükségem hogy holmi hazugságokat dörgöljön az orrom alá.
-További jó szórakozást! -mentem le kisírt szemekkel.
-El, most még is hová mész? - ugrott fel Louis.
-Semmi közöd hozzá Louis. -tartottam vissza a sírást.
-De hiszen azt mondtad itt maradsz! - fogta meg a karom majd vissza húzott.
-Az lehet, de átvertél! Úgy mint a többi fiú! -szöktek könnyek a szemembe.
-Miért is vertelek át? Tudtommal még nem járunk! - vonta meg a vállait.
-Igen, ez így van. Sajnálom ha én nem voltam neked elég jó. -mentem ki az ajtón.
Nem is jött utánam, szemétláda. Kisétáltam a lakás kertjéből és próbáltam haza indulni. Hátranéztem, de senkit sem láttam. A sírás újra előtört belőlem, majd elindultam, hátha kitalálok az erdőből.
*Louis szemszöge* 
Miután mind a két El haza ment, átmentem a fiúkhoz hogy megbeszéljük azt a papírt. Most már nem érdekelt El, többet inkább nem megyek sehova, ahol ő van. Nem tudom hogy most mit érzek ki iránt. Vagyis..szeretem Elt. De viszont Zoe ott volt és eléggé lekiabálta a fejem. Szépen nyugodtan közöltem Niallel hogy azonnal tüntesse el a csaját vagy én fogom kidobni a lakásból, de annak nem lesz nagy köszönete.
-Zoe, nyugodj meg! -nyugtatta Niall Zoet.
-Elárulom neked Zoe, Niall nem szeret téged! - mondtam az arcába majd Harry mellé ültem.
-Te ezt mégis honnan szeded? -nézett Niall idegesen.
-Zoen kívül még legalább hat csajod van! - sóhajtottam fel.
-Úristen hallod, én nem te vagyok. Szegény Elt is kihasználtad! -mondta.
-Nem tudom kik feküdtek le az első alkalommal mikor kettesben maradtatok, ha nem nyitottunk volna rátok lehet felcsináltad volna! - forgattam a szemeim majd kitessékeltem Zoet a lakásból.
-Egy utolsó seggfej vagy Louis! -kiabált Zoe.
-Ok, nem nagyon érdekel! - vontam meg a vállam.
-Sziasztok, Zoe itt van? -jelent meg El.
-Nem, már Louis kirakta! - dühöngött Niall.
-Na már csak te hiányoztál! -néztem Elre.
-Niall, Zoe még vissza jön? - fordult El a hisztis gyerekhez.
-Nem hiszem. -mondta Niall.
-Hála istennek, hogy nem jön vissza! - sóhajtottam fel majd felmentem a régi szobámba.
-Csicska! -kiabált utánam Niall.
-Gyökér! - kiabáltam vissza.
Felmentem a fürdőbe, majd a tükör elé álltam. Lentről még hallottam ahogy átkoznak engem, de nem nagyon érdekelt. Egyszer csak megpillantottam Elt, aki az ajtóból nézett.
-Sajnálom.. - suttogtam majd lehajtottam a fejem.
-Semmi baj. -motyogta, majd mellém állt. -Elmondod hogy miért hazudtál nekem? -nézett fel rám.
-Erre a választ még magam se nagyon tudom. - néztem rá.
-Miért mondtad nekem azt hogy szeretsz, amikor ez nem is igaz? -láttam hogy könnyek gyűltek a szemébe.
-Mert én tényleg szeretlek! - suttogtam és éreztem én is sírni kezdek attól hogy látom őt sírni.
-Akkor nem engedted volna hogy eljöjjek, és nem kerestél volna mást! -kezdett sírni.
-Nem is engedem soha többet, és nem szívesen voltam Eleanorral. Csak a szerződés miatt van ez.. - sóhajtottam.
-De mégis milyen szerződés? Mondd már el! -kérte sírva.
-Van egy szerződés ami szerint nem szabad addig szakítanom El-el míg az a szerződés lejár.. - sóhajtottam.
-És ez mégis meddig tart? -értetlenkedett.
-Már csak 2 hónap.! - biztattam majd megfogtam a kezeit.
-Csak? -engedte el a kezem.
-Addig csak az utcán kell vele mutatkoznom, otthon pedig veled lehetek! - suttogtam.
-Komolyan 2 lánnyal akarsz lenni? -hátrált.
-Az egyiket már nem szeretem! - ráztam meg a fejem.
-Tudom hogy nem szeretsz! -ment ki.
-Nem, ez nem igaz! - futottam utána. - Téged szeretlek a legjobban!
-Ezt már nem vesze... -nem hagytam hogy befejezze, inkább megcsókoltam.
Kezeim az arcára helyeztem és úgy csókoltam tovább az ajkait. Nem tolt el sőt még viszonozta is. Kezeit a nyakam köré csavarta, majd közelebb húzott magához, amíg testünk teljesen összeért. Lábait a derekam köré csavartam és felkaptam az ölembe. Csókolózás közben besétáltam vele a szobámba. Bezártam az ajtót, majd az ágyra "dobtam".
-Szeretlek, értsd meg kérlek! - sétáltam az ágyhoz.
-Én is szeretlek... -mondta.
*Niall szemszöge*
Egész nap otthon ültem és Zoet hívogattam de nem vette fel, se azt üzenetekre nem válaszolt.
-"Kicsim, vedd már fel!" -írtam neki.
-"Bocs hogy nem vettem fel, a tengerparton vagyok és éppen a tengerben voltam." -válaszolt.
-"5 perc, és ott vagyok!" -indultam a partra.
Végig sétáltam az utcákon míg el nem értem a partot. Végig néztem az egészet míg meg nem találtam Zoet egy pálma fa alatt napozni.
-Szia kicsim! -futottam oda hozzá.
-Hello. - ült fel a törölközőről kicsit kómásan.
-Leülhetek? -lihegtem.
-Persze! - mosolygott majd arrébb csúszott helyet szorítva nekem.
-Köszönöm. -ültem le.
-Bocs hogy eltűntem, csak Tye elhívott a standra! - mutatott egy fiúra aki felénk jött.
-Ő ki? -néztem szúrós szemekkel a srácot.
-Az egyik régi barátom! - mondta Zoe mire átölelték egymást.
-Értem. -motyogtam.
-Jöttök a vízbe? - fogtam meg Niall kezét.
-Aha. -mentünk a vízbe.
-Mi a baj? - jött oda hozzám Zoe.
-Semmi. -motyogtam, majd bólintott egyet, és vissza is ment ahhoz a fiúhoz. Igazából az volt a baj, hogy egész végig azzal a fiúval volt, engem meg egyedül hagyott. Ezek ott jól el voltak a tengerbe és így inkább úgy döntöttem hogy vissza megyek a törölközőkhöz. Már vagy 2 órája egyedül ültem kint, ezért kicsit elmentem sétálni. Sétálás közben két kezet éreztem meg a derekamon ami nem hagyta hogy tovább menjek. a kezek tulajdonosától kaptam egy puszit is a hátamra.
-Zoe? -fordultam hátra.
-Igen! - mosolygott rám.
-Azt hittem hogy nem akarsz velem lenni... -motyogtam.
-Én csak veled akarok lenni! - mosolygott még mindig olyan gyönyörűen.
-Biztosan? -fogtam meg a kezeit.
-Teljesen biztos! - kulcsolta össze ujjainkat.
-Rendben -csókoltam meg.
-Menjünk vissza! - mutatott a partra.
-Ok. -mentünk vissza a partra, ahol megjelentek a többiek.
-Azt hiszem én inkább haza megyek! - suttogta a fülembe Zoe.
-Nem, itt maradsz! -húztam magamhoz.
-Ne csináld ezt! - rángatta el a kezét és eltolt magától.
-Kicsim, mi a baj? El is itt van! -mutattam a barátnőjére.
-De Louissal van, és én őt utálom!  - motyogta nekem.
-Ne félj, megvédlek! -öleltem magamhoz.
-Nem arról van szó! - sóhajtotta és megint eltolt.
-Akkor miről? -kérdeztem.
-Csak nem akarok egy társaságba lenni velük! - forgatta a szemeit.
-Akkor gyere. -kezdtünk sétálni.
-Merre megyünk? - vettem fel a táskám.
-Nem tudom. -mondtam.
Menjünk haza! - suttogta fáradtan, vágyakozva nézett rám és könyörgött azért mert otthon akar lenni.
-Rendben bébi, megyünk. -fogtam meg a kezét, és elindultunk haza.

Csak egy szerződési papír...

*Zoe szemszöge*
Nem akartam Niallel lenni, tudtam hogy csak szexre kellettem neki. Igaza volt Elnek.
Egy igazi seggfej a gyerek és csak kihasznál minden lányt. Ha nem is az első alkalom lett volna nem akadnék ki ennyire de mivel az volt.
-Zoe, elmondanád mi a baj? -nyitott be.
-Hagyj békén, gyökér! - dobtam meg egy párnával és rácsuktam az ajtót.
Csak annyit hallottam hogy lemegy a lépcsőn, majd becsukja az ajtót.
Felsóhajtottam hogy elment legalább nem kellett végig mennünk egy ordibálós veszekedésen.
Kinéztem az ablakon és pont láttam mikor beszállt a kocsijába.
Örültem neki hogy elmegy, legalább nem kellett elviselnem őt.
Gyorsan lehúztam az ágyneműt és a pólóját is a szennyesbe dobtam, meg akartam szabadulni attól a mocsoktól amit ő hagyott itt.
Csak attól félek, hogy most beleszeretek, amit nem szeretnék.
hiába utálom oly annyira , azért még is csak lefeküdtünk. Ami csak a szerelemből adódhat, hisz elvégre minden könyvbe úgy van meg írva hogy a szerelmesek csinálják ezt.
*El szemszöge*
-Louis, ne! -sikonyáltam röhögve.
-Oh, de hogy nem szépségem! - vigyorgott majd a fürdőbe vitt aminek az ajtóját kulcsra zárta.
-Louis! -csikiztem.
-Ne is próbálkozz ,hercegnő! - vigyorgott, elkapta a derekam és a mosógépre "dobott".
-Louis Tomlinson! -röhögtem.
-El Evans! - állt elém aztán megcsókolt, lágyan s finoman.
-Na, engedj el! -nevettem.
-Azt hittem már azt mondod ne engedj el! - mosolygott és felkapott a gépről.
-De kérlek! -mondtam.
-Jó, menj! - engedett el mire én a tettéért jutalmul egy csókot adtam neki.
-Köszi. -mentem ki.
-Nincs mit! - mondta utána.
Bementem a szobámba és az ágyamra feküdtem. Elővettem a telefonom és láttam hogy 10 nem fogadott hívásom van Zoetól.
Felhívtam Zoet, aki zokogva vette fel.
-Istenem Zoe, megmondtam hogy egy seggfej! - szóltam bele a telefonba mikor hallottam hogy egyre keservesebben sír. Megbeszéltük hogy eljön hozzánk és 5 perc múlva ott is volt.
-Na mesélj, mi történt? - invitáltam be a lakásba és Louist pedig elküldtem otthonról hogy egy csajos estét tudjunk csinálni.
Egész este beszélgettünk, és egyszer csak beállított az 5 fiú.
-Na már csak ez kellet! - sóhajtott Zoe majd felállt. -Szia El, holnap majd találkozunk!
-Ti mi a francot kerestek itt? -kiabáltam.
-Nyugodj meg kicsim! - rohant oda hozzám Louis.
-Hagyjál békén! Nem megkértelek valamire? -kiabáltam és éreztem hogy tiszta piaszaga van.
-Csak egy papírért ugrottak be! - mondta komolyan és a levegőben egy pofon visszhangzott amit Zoe adott Niallnek.
-Ezt most miért kaptam? -nézett értetlenül Niall.
-Mert tapogatsz, és nem engedsz ki! - ordított rá Zoe.
-Hozzád se nyúltam! -mondta Nialler.
-Fogd be a pofád Horan! - kiabált rá Zoe.
-Most komolyan, nem tudom mi a bajod, de kurvára idegesít! -kiabált Niall is, és erre Zoe váratlanul megcsókolta.
-Utállak te seggfej! - suttogta Zoe aligha érthetően , majd átölelte Niallt.
-Hát én meg szeretlek! -szorította magához Niall, majd kimentek az ajtón.
-Nah , ez is megoldódott ! - sóhajtott fel Harry. - De Louis hoznád már azt a kibaszott papírt?
-Milyen papírt? -néztem a fiúkra, akik gyorsan elkezdtek "semmi"-zni.
-Csak ilyen lemez szerződési izé! - magyarázta Louis közben Harry kezébe adta a nyomtatványt.
-Biztos? -néztem őket, de nem engedték hogy megnézzem a papírt.
-Teljesen , 100%! - vigyorgott Zayn majd amilyen gyorsan jöttek olyan gyorsan távoztak.
-Hát jó. -sóhajtottam, majd összepakoltam, és egész este egyedül maradtam a házban.
***
Másnap reggel amikor felkeltem lementem reggelizni, de amikor megláttam hogy Louis a "volt" barátnőjével enyeleg odalent, lefagytam. Folyamatosan csókolóztak, és közben valami szerelmes filmet néztek.

Csak mi ketten..

*El szemszöge*
-Most komolyan 4 fiúval kell együtt élnem?  -kérdeztem, amikor bementünk, és a másik 3 fiú kaja csatázott.
-Nem, mi nem itt fogunk lakni csak a ruháimért jöttem! - mondta majd felvitt magával az emeltre.
-Akkor jó. -mentünk a szobájába.
-Elviszem szerintem az össze ruhám! - mondta majd elővett 4 bőröndöt.
-Segítsek? -kérdeztem, de ekkor berontott a 3 fiú.
-Nem kell, megoldom! - mosolygott rám.
-Na ti mit szeretnétek? -néztem a 3 fiúra.
-Hát hozzátok jöttünk! - vigyorogtak majd leültek El mellé.
-Minek? -álltam fel.
-Hát hogy elköszönjünk Louistól! - mondták mosolyogva.
-Ti tudtátok? -kérdeztem.
-Hát a bőröndökből gondolva! - mondta Harry.
-Ja értem. -mentem oda Louishoz.
-Mehetünk gyönyörűm? - fogta meg a kezem Louis majd felvette a bőröndöket.
-Igen mehetünk. -mondtam.
-Sziasztok! - integettem a fiúknak majd lementünk.
-Hello. -köszöntem én is, majd a kocsihoz mentünk.
-Vettem csak nekünk egy gyönyörű lakást az erdő szélén. - mosolygott Louis és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-De édes vagy! -öleltem át mielőtt beszálltunk volna a kocsiba.
-Mindent az én hercegnőmnek! - mosolygott majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Jaj, ne itt romantikázzatok már! -kiabáltak az ablakból a srácok, és én erre direkt megcsókoltam Louist.
Louis csak nevetve megrázta fejét és elindította a kocsit. Gyorsan vissza csókolt mire a fiúk hujjogatni kezdtek.
-Menjünk! -szakadtunk el egymástól, majd elindultunk.
-Előtte még! - vett elő Louis egy fekete kendőt majd bekötötte a szemem. - Csak egy kicsi játék!
-Louis, nee! -nyafogtam.
-De,de szépség! - nevettet azon a jellegzetes nevetésén.
***
-Na, levehetem? -kérdeztem, amikor kisegített a kocsiból.
-Még nem! - suttogta a fülembe majd megfogta a kezem és szerintem bevezethetett a lakásba.
-Louis, kérlek, hadd vegyem le! -nyafogtam.
-Majd ha megláttad a háló szobádat! - mondta és anélkül hogy láttam volna tudtam hogy mosolyog.
-Louiiiiiiiiis! -nyafogtam.
-Mindjárt ott vagyunk! - mondta és beléptünk még egy szobába.
-Ez már a 10. szoba, mióta itt vagyunk! -mondtam.
-Jó, jó most már itt vagyunk! - és éreztem hogy elveszi a kendőt.
-Ez gyönyörű! -néztem körbe tátott szájjal.
-Örülök hogy tetszik! - mosolygott majd lehuppant az ágyra.
-Nagyon-nagyon! -ugrottam rá.
-Akkor örülök! - karoltam át a derekát majd a csípőmet kezdte simogatni.
-És ez most közös, vagy nem? -mentem az ablakhoz.
-A lakás közös és ha nem szeretnéd a szoba nem közös. - mondta Louis majd mögém állt.
-Ha nem baj, egyenlőre nem szeretném. -néztem rá.
-Rendben, én megértem! - mosolygott és közben átkarolta a derekam.
-Biztos? -néztem őt.
-Teljesen, tudod én nem Niall vagyok! - sóhajtott majd felé fordultam és jutalmul megcsókoltam.
-Rendben. -ültem vissza az ágyra, majd pakolni kezdtem.
-Ott van két nagy szekrény, és ha nem férsz el akkor ott van a gardrób! - mondta Louis.
-Rendben. -mondtam, majd kiment.
Gyorsan kipakoltam a cuccaim de nem fértem el ezért megnéztem a gardróbot. Mikor kinyitottam az ajtaját az állam teljesen leesett , akkora volt az egész mint a régi szobám és tele volt ruhákkal.
Amikor az egész házat végignéztem, lementem és Louis éppen videójátékozott.
-El, beszállsz? - kiabált oda majd elnevettem magam ahogy nyelvét kidugva koncentrált.
-Nem, köszi. -mondtam.
-Ah, kár. - nyafogott majd felordított mikor nyert.
*Louis szemszöge*
-Ügyes. -nevette el magát El.
-Nyeretem! - ugrottam fel és oda futottam hozzá, felkaptam a karjaimba, megpörgettem és hosszasan megcsókoltam.
-Ügyes vagy. -nevetett El, majd felült a konyhapultra.
-Te meg gyönyörű! - tettem kezeim a combjára és simogatni kezdtem.
-Nem vagyok az! -mondta.
-Nekem igen! - emeltem fel az állát majd megcsókoltam.
-De akkor sem! -karolta át lábaival a derekam.
-Mi az hogy nem hiszel nekem? - nézett tátott szájjal.
-Hát... az hogy nem hiszek neked? -nézett hülyén.
-Az csúnya dolog! - fogtam meg a combjait  és leemeltem a pultról.
-Most miért? -nyafogott.
-Mert nem hiszel nekem! - csókoltam meg majd felvittem .
-És? -tettem le.
-Higgy nekem vagy nem csókollak  meg! - vigyorogtam rá.
-Nem hiszek! -tette csípőre a kezeit.
-Nem? - toltam neki a szobám ajtajának majd lábait a derekam köré fonta.
-Nem! -jelentette ki.
-Most ezért velem fogsz fürdeni minden este! - jelentettem ki vigyorogva.
-Héj, ezt nem te döntöd el! -bökött mellkasba.
-Ez a büntetésed mert nem hiszel nekem! - nyitottam ki a szobába nyíló fürdő ajtaját.
-Nem fogunk együtt fürdeni! -röhögött, majd elfutott mellettem.-Oh, dehogy nem! - futottam utána majd elkaptam a derekát és behúztam.

Nem kellett volna..

*Zoe szemszöge*

-Niall hagyj most már egy kicsit, már kétszer megkaptad amit akartál. - morogtam majd letoltam magamról.
-De annyira kellesz! -nyafogott.
-Nem érted hogy fáj? - álltam fel majd magamra vettem a pólóját. 

-Rendben. -sóhajtott, majd felvette a boxerét.
Remegve vissza ültem az ágyra és végig vizsgáltam magam milyen károkat tehetett bennem.
-Héj, minden rendben? -guggolt le elém.
-Rohadtul fáj mindenem.. - néztem mérgesen majd felhúztam a lábaim és összekuporodtam hogy enyhítsem fájdalmaim.
-Sajnálom, nem akartalak bántani! -suttogta.
-Már megtetted, kétszer is - sóhajtottam majd inkább befeküdtem az ágyba.
-De azt mondtad, hogy te is akarod! -feküdt be mellém.
-Mert azt hittem hogy nem fog fájni. - fordultam el majd könnyeim kicsordultak a fájdalomtól.
-Csak menj haza és most hagyj! - vettem el a kezem majd elfordultam.
-De miért? -nézett rám szomorúan. -Veled akarok lenni! -mondta.
-Jó akkor maradj! - sóhajtottam fel majd magamra húztam a takarót
-Köszönöm! -ölelt át, majd simogatni kezdett.
-Van mit! - fordultam felé majd felnéztem a szemeibe. - Mit gondolhatnak most rólunk Elék. - húztam el a számat.
-Ne foglalkozz velük! Ők is lefognak majd feküdni, és akkor mi is cukkolhatnánk őket! -mondta.
-Honnan vagy te ilyen biztos? El nem olyan mint én hogy mindenbe bele megy.. - ráztam a fejem szégyellve a dolgokat.
-Miért ne menne bele? Hiszen ő is szerelmes Louisba, és Louis is szerelmes Elbe! -magyarázta a dolgokat.
-Hát akkor nem olyan hamar mint én, El négyszer meggondolja a dolgokat mielőtt beszélne. - fogtam meg a kezét.
-De ugye te nem bántad meg? -nyelt egy nagyot.
-Nem mondom hogy megbántam, csak nem most kellett volna csinálnunk. Ráadásul úgy éreztem te ez előre tervezted hogy mi mit fogunk csinálni. - motyogtam majd kibújtam az öleléséből.
-Dehogyis terveztem! Különben is, te is benne voltál, és te csókoltál meg engem! -mondta.
-Ha nem csókolsz vissza akkor meg se történik! - mondtam mérgesen majd a szekrényemhez mentem.
-És miért ne csókoltam volna vissza? Hiszen szerelmes vagyok beléd! Szerinted mért csókoltam vissza? -állt mögém.
-Nem kellett volna lefeküdnünk.. - mondtam halkan majd kivettem a ruháim a szekrényből és a fürdőbe mentem.

*Niall szemszöge*

Nem mondtam semmit, inkább leültem az ágyra.
Én is összeszedtem a ruháim és felöltöztem. Aggódtam érte hogy nagy fájdalmat okoztam neki vagy bántottam. Kb. 20 perce vártam már rá, mire kijött.
-Mi tartott ilyen sokáig? Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
-Nem tartozik rád! -mondta bunkón.
-Most miért vagy ilyen? Szerintem semmi okod az utálatra! - sóhajtottam majd egy csókot nyomtam a szájára. - Szeretlek!
-Én meg nem, úgyhogy takarodj! Most! -pofozott meg.
-Neked már megint mi a franc bajod van? - fogtam meg a csuklóját majd egy mozdulattal az ágyra ültettem.
-Tűnj már el! Nem érted hogy nem szeretlek? -lökött el.
-Hát, jó! - motyogtam majd felvettem a telefonom. -Szia Zoe. - adtam puszit az arcára majd kimentem a szobájából. Nem mentem messzire csak leültem a nappaliban, nem akartam egyedül hagyni. Fogalmam sem volt hogy mi a baja, de elég rosszul estek a szavai...

A vita.

-Hát nem az én barátnőm hisztizik itt, menj és faljátok megint egymást! - kiabáltam rá.
*Niall szemszöge*
-Komolyan mondom El, egy seggfej vagy, de komolyan! -kiabáltam én is.
-És akkor mi van? Senkit nem érdekel hogy élni akarok én is, nekem elnézőnek kell lennem Zoeval mert szerelmes beléd! - forgatta a szemeit majd becsapta maga mögött az ajtót.
-Ki mondta hogy mindenbe szólj bele? Szerintem te egy senki vagy, hogy beleszólj mások szerelmi életébe! Különben is, Louis is csak kihasználod mint a többi pasit?! Ja bocs, neked még sosem volt pasid, Zoe elmondta hogy minden srác lekoptatott, mert egy szarházi vagy! -mentem be utána.
-Mert én nem úgy viselkedtem mint egy ribanc ahogy a te kis Zoecskád. Tudod mit hagyj békén engem vedd feleségül a csajt és csókoljátok meg egymást. Csak engem hagyjatok ki a szerelmi életekből! - tolt ki a szobájából majd bezárta az ajtót.
-Hogyha Zoe ribanc, akkor te mi vagy? Mindenki utál téged, azt is csodálom hogy Louis beléd szeretett! Szerintem Zoen, és Louison kívü
l sosem fog veled senki szóba állni! Egy hisztis, érzéketlen csicska vagy El! Semmi más! -ordítottam.
-Mi ez az ordítás? - jött ki Zoe a szobájából kisírt szemekkel és kócos hajjal. - Mi történt Niall?
-Az, hogy ez a ribanc barátnőd, megint nem normális! Te hogy bírod elviselni őt? Úristen, ez egy nyomorék! De komolyan! -mondtam.
-És én még azt hittem te egy lányt se tudsz megsérteni! - nézett fel rám csalódottan majd fogta magát és vissza ment a szobába.
-És én még azt hittem te egy lányt se tudsz megsérteni! - nézett fel rám csalódottan majd fogta magát és vissza ment a szobába.
*El szemszöge*
Örüljön mindenki, elköltözök. Ezentúl nem szólok egy szót sem, nehogy megbántsam Mr. Horant. Azt hittem hogy ő egy szimpatikus srác. Tévedtem. De nem baj, új életet akarok kezdeni. EGYEDÜL. Távol a szeretett Louistól és a hisztis Zoetól. Talán jobb is lesz így nekem senkinek az életét nem fogom zavarni.
Össze pakoltam a cuccaim és kimentem a szobámból. Csak azt láttam hogy Niall Zoe ajtaja előtt térdel és könyörög neki. Pff , szerelem.
-Sok boldogságot nektek továbbra is! -néztem Niallre kisírt szemekkel.
-Mi volt ez a kiabálás? Csak egy percre mentem el de máris egymásba vesztettek! - jött fel Louis és magához ölelt. Szorosan hozzá bújtam és ő pedig levezett az emeletről.
-Semmi, csak ez a pszichopata barátod egy idióta! -mondtam, majd felvettem a kabátomat.
-És most még is hova akarsz menni? - törölgette meg a szemeim majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Elköltözök! De azt senkinek nem mondom meg, hogy hova. -mentem el mellette.
-Költözz hozzám! - fogta meg a karom és vissza húzott  magához. -Szeretném ha minden reggel te lennél az első akit megpillanthatok! - suttogta mosolyogva.
-Sajnálom, de nem. Szia Louis! -pipiskedtem fel hozzá, és egy puszit nyomtam ajkaira.
-Miért nem maradsz velem? Ígérem soha  nem kell Niallékkel találkoznod és senki nem fog bántani, sőt még riporterek se lesznek! - próbálkozott mire én egy aprót bólintottam.
-Rendben. -suttogtam.
-Köszönöm! - ujjongott majd felkapott és megpörgetett a levegőben.
-Nincs mit. -mondtam amikor letett, majd nyögéseket hallottam fentről. -Most csak rosszul hallok, vagy ezek tényleg? -mutogattam.
-Úgy látszik már kibékültek! - vonta meg a vállát nevetve majd megfogta kezem és elvette a cuccaim. -Meglessük őket? - vigyorgott.
-Felőlem. -vontam vállat.
-Vagy inkább undorodsz tőlük? - nevetett majd elkezdett az emelet felé hurcolni.
-Inkább hagyjuk a témát. -osontunk az ajtajuk elé.
-Ok, hagyjuk. - rúgott bele az ajtóba ezzel jelezve hogy még mindig itthon vagyunk. Amikor nagyot csattant az ajtó a hangok elmaradtak és Zoe sikított már csak fel.
-Jézusom. -mondtam fintorogva.
-Nyugi, szerintem már végeztek. - nézett elfancsalodott arccal.
-Mit akartok? -jött ki Zoe lihegve.
-Szerinted ezt itt kell intézni? - csóválta a fejét Louis.
-Én csak elköszönni szerettem volna. -tereltem a témát.
-Elmész? - nézett rám kikerekedett szemekkel. -Ne menj el! - ölelte át egymást a két lány.
-Niall egy kibaszott seggfej! -mondtam.
-Tudom és nagyon sajnálom hogy ilyen veled. Az előbb jól el is beszélgettem vele! - mondta komolyan de Louis elnevette magát rajta.
-Öm, igen, azt hallottuk! -röhögtem el magam én is.
-Zoe, gyere már! - ordibált ki Niall.
-Nagyon vigyázz rá és soha ne hagyjátok el egymást, de nekem most mennem kell. - ölelt meg Zoe majd bement a szobába és annyit hallottunk hogy a lány megint felsikít.
-Holnapután meg nem is beszélnek! -sóhajtottam.
-Ez nem szerelem. - rázta Louis a fejét majd rám nézett és megfogta a kezem.
-Hát nem. -motyogtam. -De nem akarom hogy kihasználja a barátnőmet!
-Pedig azt fogja csinálni, megismétli még párszor a mai napot aztán dobja. - sóhajtott Louis majd lementünk és a csomagjaim bepakoltuk a kocsijába.
-Mindig is tudtam hogy egy seggfej... -indultunk el a házához.

Miért nem lehetünk olyan jóba?

*Zoe szemszöge*

Vissza mentem a házba és egész végig Niall pulcsiját szagolgattam, olyan jó illata van.Egész nap Niallről áradoztam Elnek, aki csak röhögött rajtam.
-Ennyire idegesítő lennék? - nevettem el magam majd fejem ismét a pulcsiba nyomtam.
-Nem, csak bírom hogy egyik percbe nem jön be, utána meg igen. -röhögött El.
-Ez nem igaz! -kaptam fel a fejem majd mérgesen ránéztem. - Fogadjunk én előbb össze jövök Niallel mint te Louissal! - nyújtottam felé a kezem.
-És ki mondta, hogy össze akarok jönni Louissal? -nézett hülyén.
-Leír rólad hogy bejön neked a gyerek! - legyintetem felé. - Ha nyersz beismerem hogy egy lúzer vagyok és azt teszem egy hónapig amit szeretnél, de ha én nyerek neked kell majd mosogatnod minden héten! - vigyorogtam elégedetten.
-Nem fogadok veled! -állt fel.
-Talán félsz hogy veszítesz? - kuncogtam el magam majd én is felálltam. - Louist megkaphatod bármelyik percben, akkor meg mitől félsz?
-Nem, egyáltalán nem tetszik nekem Louis! -vitatott le.
-Akkor teljesen véletlenül csillog a szemed mikor kimondod a nevét? - nevettem el magam majd felvettem a pulcsit és elmentem a telefonomért.
-Zoe Parker! Hogyha valakinek olyat mersz mondani, hogy tetszik nekem Louis, akkor megöllek!!!! -kergetett végig a házon.
-Akkor fogadj velem és nem foglak elmondani senkinek! - ugrottam fel a kanapéra.
-De nem fogok veled fogadni! Nem tetszik Louis! -nézett gyilkos szemekkel.
-És ez mi? - vettem ki az egyik párna alól a naplóját ami tele volt Louis képeivel. -Kedves Naplóm! Ma újból találkoztam Louissal és hozott nekem ajándékot! - olvastam hangosan.
-Zoeeeeeee! -kiabált, majd elvette tőlem a naplóját. 
-Mi ez a kiabálás? -jött be Louis és Niall.
-Éppen El naplóját olvastam! - futottam oda hozzájuk és kuncogva Niall háta mögé bújtam - Meg fog ölni! - nevettem.
-Utállak Zoe! -mondta, majd mérgesen felment.
-Ajaj, most bajban vagyok! - húztam el a számat majd előjöttem a fiúk mögül.

*El szemszöge*

Egész végig fent voltam, majd valaki kopogott... Louis volt az.
-Hé El, nyisd ki kérlek! - könyörgött Louis az ajtón keresztül.
-Hagyj békén! -mondtam.
-Kérlek engedj be! - ütötte az ajtót, majd nagy erőt vettem magamon és kinyitottam neki.
-Mit akarsz? -ültem vissza az ágyamra.
-Csak megkérdezni mi a baj! - ült le ő is mellém.
-Nincs semmi bajom! Ok? -fordultam el.
-Nem úgy vettem észre! - amikor ezt kimondta egy kezet éreztem vállamon.
-Engem az nem érdekel! -álltam fel.
-Te is egy makacs ember vagy! - sóhajtott majd egy ajtó csapódás kíséretében távozott a szobából.
-Szeretlek Louis... -suttogtam, majd fejemet a párnába nyomtam.
-El! - hallottam meg Zoe hangját az ajtó mögül.
-Elmentek már a fiúk? -reménykedtem.
-Louis igen, de Niall még itt van! - mondta az utolsó ember nevét hallkabban.
-Értem. -csuklott el a hangom. Gyere be. -mondtam.
-Niall is jöhet? - kérdezte meg aztán lenyomta az ajtó kilincset.
-Persze. -mondtam.
-Bocs hogy bele olvastam a naplódba - ült le mellém lehajtott fejjel.
-Semmi baj. -mosolyogtam rá. Úgy sem kell már nekem. -dobtam ki a naplót a kukába.
-Am Louis még vár rád! - mondta mosolyogva.
-Nem érdekel Louis! -mondtam mérgesen.
-Pedig őt te nagyon is érdekled! - mondta Niall vigyorogva.
-Niall, nem érdekel! Van még sok lány, ne engem hülyítsen! -mentem le.
-Tudod más lányok megőrülnének azért mert Louis Tomlinson szakított a barátnőjével mert szerelmes belé! - kiabálta Niall.

*Louis szemszöge*

-Te még mindig itt vagy? -jött le mérgesen El.
-Igen, talán bajod van vele? - néztem rá éretlenül. Nem értettem hirtelen mi baja volt, amikor elvittem a kávézóba tök jó fej volt most meg...
-Hogyha te itt vagy, akkor én elmegyek! -vettem fel a táskám.
-Most neked mi a bajod? Mit tettem hogy ennyire haragszol rám? - fogtam meg a karját és a szemeibe néztem.

-Csak hagyj békén, ennyi az egész! -lökte el a kezemet.
-Még ennyire hisztis lányt se láttam mint te - ráztam meg a fejem. - Mi miért nem lehetünk olyan jóba mint Niallék?
-Nem tetszik hogy ilyen vagyok? És amikor neked vannak ilyen kirohanásaid? Akkor azok nem szá... -nem engedtem hogy bejefezze, mert megcsókoltam.
Kezeim a derekára tettem és közel vontam magamhoz. Hosszasan csókoltam és ő se tiltakozott hanem kezeit a nyakam köré csavarta és vissza csókolt.
-Louis! -tolt el. Ezt senki nem tudhatja meg! -mondta, de Niall és Zoe ott álltak mellettünk lesokkolva.
-Hát most már késő szépség! - simítottam végig az arcát és még egy puszit nyomtam a homlokára.
Nem mondott semmit, csak megfogta a cuccait, majd elviharzott otthonról.
-El, várj meg! - kaptam fel a kabátom majd gyorsan utána futottam. Megálltam mellette és összekulcsoltam az ujjainkat, furcsa volt mert nem rántotta el a kezét. Azt hittem mérges lesz.

*El szemszöge*

Nem akartam veszekedni, ezért inkább hagytam hogy azt csináljon, amit akar.
Bár bevallom jól esett hogy a kezemet fogta és hogy az előbb megcsókolt. Olyan édes fiú mikor így viselkedik.
-Louis, nekünk ezt nem kellene... -engedtem el a kezét.
-De most miért? - nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel majd lenézett a kezeinkre amik elváltak egymástól.
-Mert te híres vagy, én pedig csak egy átlagos lány! Nem szeretnék minden nap úgy járkálni az utcán, hogy közben fotóznak. -néztem egész végig a szemeibe.
-Hát nem is kell úgy mászkálnod az utcán, megígérem senki nem fog fényképezni! - fogta meg ismét a kezem.
-Nem Louis... maradjunk inkább csak barátok! Olyanok mint Niall és Zoe. -engedtem el újra a kezét.
-Barátság kicsit többel? - mutatta az ujjaival a kicsit majd reménykedve nézett rám.
-Azaz, barátság extrákkal? -néztem rá.
-Hát valami olyasmi! - vonta meg a vállát majd egy vigyort villantott felém.
-Felőlem... -sóhajtottam, majd leültem egy padra, ugyanis a parkban kötöttünk ki.
-De ha nem akarod nem, csak egy ötlet volt! - ült le mellém majd kezét a kezemre rakta.
-Nekem aztán mindegy. -rántottam meg a vállam.
-Csak tudod nem bírnám ki hogy itt vagy a közelembe és nem nyúlhatok hozzád vagy nem csókolhatlak meg! - suttogta közel az arcomhoz majd megint megcsókolt.
-Csak tudod nem bírnám ki hogy itt vagy a közelembe és nem nyúlhatok hozzád vagy nem csókolhatlak meg! - suttogta közel az arcomhoz majd megint megcsókolt.

*Niall szemszöge*

-Most akkor együtt vannak? -kérdeztem Zoet.
-Hát ez egy igen jó kérdés. - sóhajtott majd felült a konyha pultra.
-Te nem akarsz egy szexi ír pasit? -röhögtem.
-Haha, vicces próbálkozás Niall! - nevette el ő is magát.
-Haha, tudom. -kacsintottam, és egy puszit nyomtam az arcára.
-Vicces vagy! - mosolygott majd kezét oda rakta ahol megpusziltam.
-Mondták már. -kaptam a vállamra.
-Most meg mi a fenét csinálsz? - kapaszkodott a vállamba és lábait a mellkasom körécsavarta.
-Fogalmam sincs. -röhögtem, majd kivittem a medencéhez.
-Ne hogy bele merj dobni mert akkor megfojtalak! - sikított de engem kicsit se zavart.
-Szia Zoe. -röhögtem, majd a medencébe dobtam.
-Niall James Horan! - mondta mérgesen a teljes nevem mikor felbukkant a vízből.
-Igen bébi? -röhögtem.
-Haragszom rád! - mászott ki a medencéből majd kifeküdt az egyik nap ágyra a vízes ruháival együtt.
-Az nem baj. -feküdtem mellé, majd tovább napoztunk.
Nem szólt semmit, elhajtotta a fejét és elment mellőlem. Ledobta a vízes ruháit majd kirakta a szárogatóra és bement a lakásba.

*Louis szemszöge*

-Sziasztok! -jelent meg Liam,Zayn és Harry.
-Na már csak ez kellett. -motyogtam majd fejem lehajtottam és nem néztem rájuk.
-Na én asszem megyek. -akart felállni El, de nem engedtem.
-Várj meg, én is megyek! - álltam fel én is majd megfogtam El kezét és magam után húztam.
-Mi is jövünk! -jöttek utánunk libasorba a fiúk.
-Nem fiúk, ti nem jöttök! - néztem rájuk mérgesen és próbáltam vetetni velük a lapot hogy lekopjanak.
-De jövünk Louis, máskor is tudtok romantikázni! -vágta rá Harry, amin El elröhögte magát.
-De szeretnék kettesben lenni vele! - mutattam Elre mire neki az egész arca tiszta piros lett.
-Nem érdekel! -jöttek folyamatosan utánunk.
-Mennyire vagy gyors futó? - mosolyogtam Elre majd megszorítottam a kezét.
-Hiába próbálsz menekülni, úgyis jönnek velünk! -mondta El.
-Álljatok már le fiúk! - kiabáltam rájuk mire ők kicsit megszeppenve léptek egyet hátra.
-Louis, nyugi! -szorította meg a kezemet El.
-Jó most már nyugodt vagyok. - fordítottam hátat a fiúknak majd elvezettem onnan Elt.
-Rendben. -mentünk haza.
Vissza mentünk El házához, nagy csend volt. Se Niall se Zoe nem találtuk a nappaliba.
-Gyere! -húzott fel El Zoe szobája elé, majd amikor benyitottunk, annyit láttunk hogy Niall és Zoe szó szerint "falják" egymást.
-Khm.. - köszörültem meg a torkom majd mind ketten felkapták a fejüket. Talán ha nem vettük volna észre őket még tovább is eljuthattak volna mint egy csók.
-Zoe szerelmes Niallbe! -kiabált folyamatosan El, és elkezdett futni Zoe elől.
-Most meg halsz! - pattant fel Zoe Niall öléből és elkezdett futni utána.
-Mostmár ne tagadd! -futkároztak a házba.
-Te meg Louisba vagy szerelmes! - kiabálta Zoe mire én erre a kijelentésre csak elnevettem magam.
-Nem vagyok szerelmes Louisba! Csak barátok vagyunk. De ti, ti már ennyiből házastársak is lehettek. -kiabált El.
-Téged is megcsókolt Louis és barátok vagytok, engem is csak megcsókolt! - mondta Zoe miközben próbált elkapni Elt aki mögém bújt el.
-Hát az nem csak egy szimpla csók volt. -röhögtünk Ellel.
-Hagyjatok már békén, akkor nem nyúlok többet Niallhöz! - mondta mérgesen majd a szobájába viharzott.
-Zoe! -futott utána El.
-Ne csináld ezt szöszike! - mentem én is utánuk.
-Zoe, nem úgy értettük! -álltunk meg az ajtóba.
-Jó, én meg így értettem. Küldjétek haza Niallt! - kiabált ki.

*El szemszöge*

-Sziasztok. -köszönt el tőlünk szomorúan Niall. Ja, és köszönöm El, ezt neked köszönhetem! -fintorgott rám Niall, mire én bementem a szobámba, és bezárkóztam