Sajnálom.

Sziasztok! Köszönjük a több mint 1000 olvasót. Tegnap felkerült a blog előzetese, csekkoljátok. Regi & Julcsi. xx
*Zoe szemszöge* 
Már teljesen meztelenül feküdtünk egymás mellett és csak rajtam volt a döntést hogy folytatjuk vagy most megállunk és hagyjuk későbbre a dolgot.
-Niall.. azt hiszem... szeretném. -suttogtam.
-Teljesen biztos vagy benne szerelmem? - simogatta végig az arcom , gondolom biztatás képen.
-I-igen. De kérlek lassan... -suttogtam.
-Lassan fogom! - bólogatott majd kezeink össze kulcsolta a fejünk felett. Ő volt felül én meg alatta, szinte egész lényem eltakarta az ő hatalmas teste.
Nem tudom mi van velem, de tudom hogy szükségem van Niallre. Mellette teljesen biztonságba érzem magam.
Tyenál ezt nem éreztem, sőt tőle talán féltem is. De Niall mindig vigyázott rám hogy semmi bajom ne essen.
*El szemszöge*
Teljesen összetörtem, amikor ma szakított velem Louis. Egész nap csak sírok...
A szavai hallatán, amiket mondott nekem tényleg azt hittem szeret és soha nem hagy el.
Minden cuccomat összeszedtem, és lementem elköszönni.
Az anyukája nem nagyon akart elengedni és még kérte is hogy maradjak.
-Sajnálom, mennem kell. -öleltem át sírva Johannát.
-Kérlek maradj, Louis se gondolta komolyan! Szeret, nekem mondta! - könyörgött.
-Nem, egyáltalán nem szeretem! -mondta Louis.
-Miért nem szereted? Mit tett hogy nem? - értetlenkedett.
-Ne, hagyja. Már felfogtam hogy nem érdeklem Louist. Sziasztok fiúk. -öleltem át a többi fiút.
-Remélem még azért találkozunk párszor! - ölelt át Lou anyukája.
-Én is nagyon remélem. -néztem könnyes szemmel Louisra, aki csak röhögött rajtam.
-Na most már elég volt! - csapta tarkón Johanna Louist.
-Én tényleg sajnálom. -mentem az ajtóhoz szipogva.
-Kérj bocsánatot! -mondták Louisnak.
-Sziasztok. -mentem ki a házból.
Hirtelen egy kezet éreztem a vállamon.
-Igen? -fordultam meg.
-Kérlek, bocsájts meg! -néztem fel az illető zöldes kékes szemeibe, amik most csak úgy ragyogtak .
-Megbocsájtok... de te is tudod hogy nem csaltalak meg. -mondtam.
-Akkor az mi volt Zaynnel?!? - nézett rám értetlenül.
-Miután megfürödtem, bejött, és nem akart kiengedni! -mondtam.
-Értem. - motyogta el ezt az egyszerű rövid szót. Szerintem ebben az esetben nem is kellett volna mást mondania.
-Akkor én megyek. -indultam el.
-Maradj! - fogta meg a csuklóm majd visszahúzott.
-Biztos? -néztem fel rá.
-Teljesen ! - bólogatott majd mint a "menyasszonyt" úgy vitt be a lakásba.
-Köszönöm. -suttogtam, majd szorosan átöleltem, de ő nem viszonozta, ezért elengedtem.
-Nincs mit! - ölelt át végre ő is mire elmosolyodtam .