Csak mi ketten..

*El szemszöge*
-Most komolyan 4 fiúval kell együtt élnem?  -kérdeztem, amikor bementünk, és a másik 3 fiú kaja csatázott.
-Nem, mi nem itt fogunk lakni csak a ruháimért jöttem! - mondta majd felvitt magával az emeltre.
-Akkor jó. -mentünk a szobájába.
-Elviszem szerintem az össze ruhám! - mondta majd elővett 4 bőröndöt.
-Segítsek? -kérdeztem, de ekkor berontott a 3 fiú.
-Nem kell, megoldom! - mosolygott rám.
-Na ti mit szeretnétek? -néztem a 3 fiúra.
-Hát hozzátok jöttünk! - vigyorogtak majd leültek El mellé.
-Minek? -álltam fel.
-Hát hogy elköszönjünk Louistól! - mondták mosolyogva.
-Ti tudtátok? -kérdeztem.
-Hát a bőröndökből gondolva! - mondta Harry.
-Ja értem. -mentem oda Louishoz.
-Mehetünk gyönyörűm? - fogta meg a kezem Louis majd felvette a bőröndöket.
-Igen mehetünk. -mondtam.
-Sziasztok! - integettem a fiúknak majd lementünk.
-Hello. -köszöntem én is, majd a kocsihoz mentünk.
-Vettem csak nekünk egy gyönyörű lakást az erdő szélén. - mosolygott Louis és kinyitotta nekem a kocsi ajtót.
-De édes vagy! -öleltem át mielőtt beszálltunk volna a kocsiba.
-Mindent az én hercegnőmnek! - mosolygott majd egy puszit nyomott az arcomra.
-Jaj, ne itt romantikázzatok már! -kiabáltak az ablakból a srácok, és én erre direkt megcsókoltam Louist.
Louis csak nevetve megrázta fejét és elindította a kocsit. Gyorsan vissza csókolt mire a fiúk hujjogatni kezdtek.
-Menjünk! -szakadtunk el egymástól, majd elindultunk.
-Előtte még! - vett elő Louis egy fekete kendőt majd bekötötte a szemem. - Csak egy kicsi játék!
-Louis, nee! -nyafogtam.
-De,de szépség! - nevettet azon a jellegzetes nevetésén.
***
-Na, levehetem? -kérdeztem, amikor kisegített a kocsiból.
-Még nem! - suttogta a fülembe majd megfogta a kezem és szerintem bevezethetett a lakásba.
-Louis, kérlek, hadd vegyem le! -nyafogtam.
-Majd ha megláttad a háló szobádat! - mondta és anélkül hogy láttam volna tudtam hogy mosolyog.
-Louiiiiiiiiis! -nyafogtam.
-Mindjárt ott vagyunk! - mondta és beléptünk még egy szobába.
-Ez már a 10. szoba, mióta itt vagyunk! -mondtam.
-Jó, jó most már itt vagyunk! - és éreztem hogy elveszi a kendőt.
-Ez gyönyörű! -néztem körbe tátott szájjal.
-Örülök hogy tetszik! - mosolygott majd lehuppant az ágyra.
-Nagyon-nagyon! -ugrottam rá.
-Akkor örülök! - karoltam át a derekát majd a csípőmet kezdte simogatni.
-És ez most közös, vagy nem? -mentem az ablakhoz.
-A lakás közös és ha nem szeretnéd a szoba nem közös. - mondta Louis majd mögém állt.
-Ha nem baj, egyenlőre nem szeretném. -néztem rá.
-Rendben, én megértem! - mosolygott és közben átkarolta a derekam.
-Biztos? -néztem őt.
-Teljesen, tudod én nem Niall vagyok! - sóhajtott majd felé fordultam és jutalmul megcsókoltam.
-Rendben. -ültem vissza az ágyra, majd pakolni kezdtem.
-Ott van két nagy szekrény, és ha nem férsz el akkor ott van a gardrób! - mondta Louis.
-Rendben. -mondtam, majd kiment.
Gyorsan kipakoltam a cuccaim de nem fértem el ezért megnéztem a gardróbot. Mikor kinyitottam az ajtaját az állam teljesen leesett , akkora volt az egész mint a régi szobám és tele volt ruhákkal.
Amikor az egész házat végignéztem, lementem és Louis éppen videójátékozott.
-El, beszállsz? - kiabált oda majd elnevettem magam ahogy nyelvét kidugva koncentrált.
-Nem, köszi. -mondtam.
-Ah, kár. - nyafogott majd felordított mikor nyert.
*Louis szemszöge*
-Ügyes. -nevette el magát El.
-Nyeretem! - ugrottam fel és oda futottam hozzá, felkaptam a karjaimba, megpörgettem és hosszasan megcsókoltam.
-Ügyes vagy. -nevetett El, majd felült a konyhapultra.
-Te meg gyönyörű! - tettem kezeim a combjára és simogatni kezdtem.
-Nem vagyok az! -mondta.
-Nekem igen! - emeltem fel az állát majd megcsókoltam.
-De akkor sem! -karolta át lábaival a derekam.
-Mi az hogy nem hiszel nekem? - nézett tátott szájjal.
-Hát... az hogy nem hiszek neked? -nézett hülyén.
-Az csúnya dolog! - fogtam meg a combjait  és leemeltem a pultról.
-Most miért? -nyafogott.
-Mert nem hiszel nekem! - csókoltam meg majd felvittem .
-És? -tettem le.
-Higgy nekem vagy nem csókollak  meg! - vigyorogtam rá.
-Nem hiszek! -tette csípőre a kezeit.
-Nem? - toltam neki a szobám ajtajának majd lábait a derekam köré fonta.
-Nem! -jelentette ki.
-Most ezért velem fogsz fürdeni minden este! - jelentettem ki vigyorogva.
-Héj, ezt nem te döntöd el! -bökött mellkasba.
-Ez a büntetésed mert nem hiszel nekem! - nyitottam ki a szobába nyíló fürdő ajtaját.
-Nem fogunk együtt fürdeni! -röhögött, majd elfutott mellettem.-Oh, dehogy nem! - futottam utána majd elkaptam a derekát és behúztam.