Bántott?

*Zoe szemszöge*
El se tudtam hinni hogy lehet ekkora bunkó. Hisz szerettük egymást.. legalábbis én szerettem. Biztos vagyok benne hogy csak arra kellettem neki, hogy megfektessen... Tye legalább nem ilyen, ő törődik velem és igazán szeret. Csak akármennyire is vele vagyok még mindig szerelmes vagyok Niallbe. El kellene felejtenem őt, de nem tudom. Tye nem az esetem... És mindent amit mondtam Niallnek, nem gondoltam komolyan. Nagyon sajnáltam az egészet, csak össze voltam zavarodva. Tye jó fej, de csak barátként tudom elképzelni. Nem is tudom miért jöttem össze vele. Talán csak a bosszú vezérelt. Asszem fel kellene hívnom, és beszélnem kellene vele erről az egészről, addig amíg valami hülyeséget nem csinál. Nagy erőt venni magamon, ez volt a legnehezebb ebben a pillanatban. Pedig csak egy gombot kellene megnyomnom és már hallanám azt a bizonyos kicsengő hangot. Végülis megtettem... megnyomtam a gombot, és egy csöngés után felvette. Egy megtervezett beszéd volt bennem, de mikor meghallottam hangját egy szó se jött ki a számon. Könnyeim kicsordultak, össze-vissza hápogtam neki, egy értelmes szót se tudtam kinyögni. 
-Zoe, te vagy az? -kérdezte meg többször is.
-I-igen. - dadogtam neki ezt a legegyszerűbb szót.
-Hogyha megint szemrehányásokat szeretnél tenni, köszi, nem kell! -mondta.
-Gyere el! - kezdtem el sírni ahogy hallottam a hangját. Mikor megkértem hogy eljöjjön gyorsan kinyomtam a telefont hogy ne halljam ellenkezését. 
*Niall szemszöge*
Amint meghallottam hogy azt mondja hogy menjek el, azonnal elindultam. Nem telt bele 5 percbe se, már is ott voltam a háza előtt. Pont érkezésemkor távozott Tye, nem éppen a legboldogabban.
-Itt is vagyok! -mentem be hozzá.
-Niall, te vagy az? - kérdezte a fürdőből, majd oda szaladtam hozzá. Letöröltem könnyes szemeit mire ő szinte a karjaimba omlott.
-Mi történt? Bántott? -néztem aggódva.
-Utálom, összeveszett velem mert felhívtalak.. - sírt még tovább mire én elvittem a kanapéra, leültem, őt pedig az ölembe fektettem.
-De ugye nem bántott? -takartam be egy pléddel.
-Csak megszorította a kezemet! - mutatta lila csuklóit.
-Mindjárt jövök! -pusziltam meg, majd kirohantam, és még elértem Tyet.
-Mit akarsz? - nézett rám Tye mikor megfogtam a vállát.
-Mit képzelsz magadról? -löktem erősen a ház falának.
-Inkább te mit képzelsz? Ide jössz és neki löksz ennek a kibaszott falnak? - taszigálta a kezeim majd a földre lökött.
-Hogyha még egyszer hozzányúlsz Zoehoz, akkor a saját kezemmel végzek veled! -húztam be neki egyet.
-Állj már le haver! - lökött el megint mire én a földön landoltam. -Ezt mind megteszed azért a cafkáért? Nem is szeret!
-Igen, bármit megteszek érte! És ha nem szeret akkor mi van? Miért, téged szeret? Nem hinném azok után, amit tettél vele te szerencsétlen! -szorítottam a falhoz a nyakánál fogva, és itt már nem tudott ellenkezni.
-Tedd le, Niall! - éreztem meg két apró kezet a derekamon. Leengedtem Tyet aki a földre rogyott össze. Szembe fordultam a kezek tulajdonosával és csak két kisírt, aggódó szem párba ütköztem bele.
-Sajnálom... -csak ennyit tudtam kibökni, ugyanis Zoe hirtelen megcsókolt.
-Bántott? - kérdezte aggódva mire kezeit végig húzta karjaimon, gondoltam megakar bizonyosodni arról hogy nincs-e egy sérülésem se.
-Nem, nyugodj meg. -öleltem magamhoz, majd bevittem a házba, és ott folytattuk a beszélgetést.
-Biztos nem csinált veled semmit? - vizsgálta még mindig a testemet. Nevetve megfogtam a kezeit, megállítottam őket és a vállaimra tettem.
*El szemszöge*
-Louis William Tomlinson! -kiabáltam. -Utállak! -mentem utána a medencéhez.
-Sokan utálnak! - nevette el magát mire egyre közelebb jött hozzám.
-Ezen nem csodálkozom! -löktem bele a medencébe.
-Téged biztos nem! - mászott ki a medencéből, és csurom vizesen átölelt.
-Louis! -sikonyáltam.
-Igen bébi? -nevette el magát miközben berántott a  vízbe.
-Te teljesen hülye vagy! -nyomtam le a víz alá.
-Pont olyan mint te! - húzott magára és vizes ajkait az enyémre nyomta.
-Muszáj ezt itt? -ugrottak a többiek a medencébe.
-Nem muszáj nézni! - kacsintottam feléjük nevetve.
-Bárhova nézünk, mindenhol ezt csináljátok! -röhögtek.
-Fogjátok már be! - csapta le az egyiket Louis mire mindenki nevetésben tört ki.
-Louis itt van anyukád! -mutattak az anyukájára a többiek.
-Anya! - futott ki a medencéből majd az anyukájához rohant.
-Anyuci pici fia. -röhögtek a többiek.
-Haha, de viccesek vagytok! - nevetett majd megfogta az anyukája kezét és oda húzta hozzám.
-Öm csókolom. -szálltam ki a medencéből.
-Anya, ő itt a barátnőm! - karolta át Louis a derekam.
-El Evans vagyok. -nyújtottam a kezem.
-Örülök, El. - rázta meg a kezem az anyukája.
-Ti min röhögtök? -fordultam a fiúk felé.
-Semmin.- nevettek tovább.
-Semmin? -ugrottam be hozzájuk a medencébe.
-Édes a barátnőd! - hallottam meg Louis anyukáját.
-Ezt azért, mert kiröhögtetek! -kezdtem "harcolni" a fiúkkal.
-Ne, El! Hagyd abba! - kiabált Zayn ahogy lenyomtam a víz alá.
-Tudjátok hogy imádlak titeket! -nyomtam le újra Zaynt.
-Igen tudjuk, törpilla! - kapott fel Liam a hátára.
-Nem vagyok törpilla! -püföltem a hátát.
-Gyere cica! - vett most Harry a nyakába.
-Styles, tegyél le! -röhögtem.
-Dobod el a csajom! - kiabált Louis Harryre.
-Ne szó szerint! -sikonyáltam amikor beledobott Harry a vízbe.
-El! - kapott fel Louis a víz alól, arcomból eltörölte a vizet és kivitt a medencéből.
-Nyugi, jól vagyok. -köhögtem.
-Biztos? - fektetett le egy törölközőre.
-Igen. -köhögtem.