Elveszítettem...

-Louis, biztos hogy akarod? -kérdeztem.
-Ezt inkább én kérdezhetném tőled! - nézett rám aggódva.
-Én szeretném. -néztem fel rá.
-Akkor inkább menjünk a szobámba! - kulcsoltuk össze kezeinket és a szobába vitt.
-Rendben. -értünk a hálóba.
-Szerelmem, inkább csak próbálkozzunk! - ültetett le az ágyra majd leguggolt elém és kezeit az én kezemre tette.
-Ezt hogy érted? -néztem le rá.
-Csak megismerjük egymást, érted hogy hogyan. - kezdte el ujjait fel s alá húzogatni a combjaimon.
-Nem, nem értem. -játszottam a hülyét.
-Ne csináld El! - nevette el magát majd zöldes kék szemit az enyémekre emelte.
-De tényleg nem értem. -húztam fel magamhoz.
-Nem fog megtörténni, csak próbálkozunk. - suttogtam majd mellé feküdtem az ágyban.
-Rendben. -néztem őt.
*Niall szemszöge*
Mikor leparkoltam a ház előtt kinyitottam neki a kocsit. Nem mentünk még be csak neki dőlt a kocsinak.
-Elmondod mi a baj? -kérdeztem.
-Menjünk be! - fordította el a fejét a másik irányba.
-Csak szólók hogy a többiek is itthon vannak. -mondtam.
-Akkor menjünk hozzám. - suttogta majd eltolt magától.
-Rendben. -sóhajtottam.
-Vagy inkább majd haza megyek, te maradj a barátaiddal. - vette ki a táskáját.
-Persze, menj csak és szórakozz azzal a Tye gyerekkel! -csaptam be a kocsi ajtót.
-Igen, képzeld el jön hozzám és ő is megfog fektetni! - kiabált rám.
-Menjen csak. -mentem be a házba.
Dühöngve mentem fel a szobámba, magamra zártam az ajtót. Idegesen kifújtam a levegőt, majd teljes erőmből a falba ütöttem. Miért kell mindent mindig megnehezítenie. Én már teljesen úgy hittem hogy 
járunk. De nem érdekel, akkor csak menjen ahhoz a Tye gyerekhez, és legyenek boldogok. Na jó, ezt én sem gondoltam komolyan. Talán szeretem, szerelmes vagyok belé csak magamnak se tudom bevallani. Úgy döntöttem hogy elmegyek hozzá, de nem igazán volt jó ötlet. Természetesen az a Tye is ott volt, ráadásul ölelkezve feküdtek a hintaágyban. Megálltam az ajtóba és csak néztem őket ahogy egymás karjaiban feküdtek. A hideg kirázott a gondolattól hogy nem én vagyok mellette hanem az a nyomorék.
Eddig tűrtem a dolgot, de amikor csókolózni kezdtek, teljesen ideges lettem.
-Te mekkora egy ..... - nyeltem egy nagyot majd kirángattam mellőle Tye-t.
-Mit képzelsz magadról? -csattant Zoe keze az arcomon.
-És te mit képzelsz magadról? - kaptam el a kezét majd az én kezem is csattant az arcán.
-Utállak Niall, egy utolsó senki vagy érted? Soha többet ne keress, nincs szükségem rád! És igen, Tye a pasim, tehát akadj le rólam! -amikor ezeket a szavakat a fejemhez vágta, köpni-nyelni nem tudtam.
Csak megmeredve álltam Zoeval. Nem értettem mi ütött belé. Hisz pár perce még velem volt, velem csókolózott és azt mondta szeret.
-Hú... -fújtam ki a levegőt, majd inkább kisétáltam az ajtón.
Vissza ültem a kocsiba és fejem a kormánynak hajtottam. Sírni tudtam volna azért mert így történt de nem ment. szemeim teljesen szárazak voltak. Most már el kell fogadnom a tényt, hogy elvesztettem a legfontosabb személyt az életembe. Most már elhittem milyen rossz érzés. Régebben mikor a fiúk szakítottak a barátnőikkel sose értettem hogy miért vannak mindig rosszul. Hát most már értem.
*Louis szemszöge*
Igazából örültem annak hogy rajtakaptuk Harryéket a smároláson, mert így legalább nem kell tovább játszanunk azt, hogy Eleanor a csajom. Így végre azzal lehettem akivel eredetileg is akartam lenni. Sokkal jobb volt szerintem és ha Harry megakarja tartani akkor megtartja, engem nem érdekelt.
-Nem megyünk le a többiekhez? -kérdeztem.
-Még maradjunk egy kicsit! - simította végig meztelen hátam és jobban bújt  a takaró alá.
-Rendben. -pusziltam meg a feje búbját.
Magamhoz szorítottam, kezeim hosszasan húztam végig fedetlen bőrén. Selymes és puha tapintású volt.
-Ne, ott csikis vagyok! -nevette el magát, amikor derekához értem.
-Oh, tényleg? - vigyorodtam el majd köröket alkotva simogattam ujjaimmal.
-Louis, ne csináld! -csókolt meg nevetve.
-Mit ne csináljak szerelmem? - simogattam tovább a derekát majd kezeim lejjebb futtattam.
-Már mindegy. -húzott magára.
-Szeretlek! - támaszkodtam meg felette majd lenéztem a szemeibe.
-Én is szeretlek. -karmolta végig a hátamat.
-Ejha, igazi vadmacska! - vigyorodtam el majd fejem a nyakához hajtottam.
-Auh. -szaladt ki száján egy nyögés mikor nyakába haraptam.
-Csak nem fájt? - duruzsoltam  a fülébe szexin.
-De igen. -kulcsolta össze lábait a derekamon, majd hozzám dörgölőzött.
-Sajnálom bogaram. - mondtam sajnálattal a hangomban majd még szorosabban öleltem.
-Nem haragszom. -mosolygott, majd beletúrt a hajamba.
-Annyira imádlak, kis vöröske. - emeltem fel az ágyból majd magamra rántottam
-Héééééj. -dugta ki a nyelvét.
-Mi az? - nevettem el magam.
-Semmi. -rajzolt köröket a hasamra.
-Élvezed? - mosolyogtam rá, közben pedig megcsókoltam megint.
-Élvezem. -kelt fel a csípőmről, majd felvette a fehérneműjét.
-Elképesztően gyönyörű vagy! - néztem végig rajta mosolyogva.
-Nem vagyok az, de köszönöm. -vette fel a pólómat is. 
-Nem. -válaszolt, mire én engedtem egy pohárba vizet, és mikor nem figyelt, az egészet a fejére öntöttem.
-Ezt mos miért kaptam? - sikított fel, hajából csavarni kezdte a vizet miközben felém közeledett.
-Csak úgy! -futottam a kertbe röhögve.