-Nyugodj meg, nem fog semmi bajom esni. -bújtam hozzá.
-Csak nagyon aggódom miattad! - simogatta végig az oldalam majd szembe fordult velem.
-De nem kell! -nyomtam egy puszit ajkaira.
-Menjünk be, kezdek kicsit éhes lenni! - mosolygott rám miközben feltápászkodott a törülközőről.
-Rendben. -mentünk be az anyukája után.
-Anya, csinálsz valamit enni? - kiabált Louis az anyukájának.
-Persze kicsim. Mit szeretnétek enni? -kérdezte.
-Hát mondjuk jól esne egy melegszendvics! - mosolygott Louis majd maga után húzva vitt a nappaliba.
-Rendben, akkor csinálok. -kezdte el csinálni.
*Zoe szemszöge*
-Nagyon aggódom érted, ugye tudod? - néztem még mindig hogy nincs-e semmi sérülése vagy valamije.
-Zoe, nyugi! Semmi bajom nincs! -nézett a szemembe.
-Nagyon megijedtem hogy összeveritek egymást! - öleltem át és fejem a vállára hajtottam. Ölünkben megkerestem a kezeinket és óvatosan összekulcsoltam őket.
-De ne félj. Most már elment az a szemét! -szorította meg a kezem.
-Most megyek, bekötöm a csuklóim. - suttogtam neki. Felálltam a kanapéról és elsétáltam a konyhába hogy kivegyek pár kötszert.
-Segítsek? -jött utánam.
-Igen, kérlek! - nyújtottam felé a karom hogy segíteni tudjon rajtam.
-Rendben. -kötötte be kezeim, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
Felnéztem a kéken csillogó szemeibe, ó istenem mikor rám nézett sokkal kékebb és csillogóbb szemei voltak. Helyben eltudtam volna ájulni az íriszeitől.-Jól vagy? -lengette kezét előttem.
-Gy-gyönyörű szemeid vannak! - dadogtam el még mindig őt nézve.
-Köszönöm. -mosolyodott el.
Kicsit szégyenlősen nyomtam egy puszit az arcára majd elpirulva slisszantam fel a szobámba. Nem kellett neki sok, azonnal feljött utánam. Az ágyamon ültem ujjaimat tördelve. Elmosolyogtam rajta mikor benézett a szobámba.
-Bejöhetek? -kérdezte.
-Őm várj, mindjárt! - ugrottam fel és gyorsan elpakoltam azokat a ruhákat amiket Tye kiszórt tegnap este.
-Itt mi történt? -néztem körbe.
-Tye valami ruhát keresett! - sóhajtottam miközben szép lassan vissza pakoltam a textil darabokat.
-Hát jó. -sóhajtott, majd leült az ágyamra.
Gyorsan elpakoltam a ruhákat és mikor végeztem csendben leültem mellé. végig tanulmányoztam arcát, a kezeit, combjait és a felső testét. Minden egyes alkalommal arra jutottam milyen tökéletes. Amikor rám nézett elpirultam, majd elfordítottam a fejem. Megéreztem pár ujjat amint a pólómmal matatna így közelebb vontak magához. Lehelete a nyakamat csiklandozta. Az egész gerincem bele remegett mikor ajkait hozzá nyomta nyakamhoz.
-Szeretlek! -motyogta a nyakamba.
Mondatára egyre nehezebben vettem a levegőt, a pillangók ellepték a hasam és azt hittem ott rogyok a karjaiba. Éreztem hogy elmosolyodik, majd szívni kezdte a nyakamat, amitől felnyögtem. Remegő kezeim hátra vezettem hozzá hogy megtalálja az ő kezét. Mikor megfogtam a kezét a mellkasomra vezettem hogy megmutassam neki menyire ver a szívem.
-Még hogy nem szeretsz. -vigyorgott.
-Senki, soha nem mondta hogy nem szeretlek! - beszéltem neki zihálva mert légzésem még nem állt a helyére.
-De igen édes. Te mondtad tegnap. -simította végig oldalamat.
-Az tegnap volt, nem értem hogy juthattunk odáig hogy ezt meg kell magyaráznom! - suttogtam miközben ő hátra húzott az ágyra.
-Inkább hagyjuk ezt a beszélgetést. -csókolta végig testemet.
Feljebb csúsztam az ágyon őt is magammal húzva. Karjaim a nyaka köré fonva csókoltuk egymást. Megint úgy éreztem boldog vagyok és semmi probléma nincs a világban.
-Kellesz! -búgta a fülembe.
-É-én? - nyeltem egy nagyot mire fel is fogtam mit mondott.
-Igen te! -csókolt meg újra, mire én elengedtem magam és rájöttem hogy ő is kell nekem.
Vágyakozom iránta, mert szeretem. Szerelmeskedni akarok vele, lehet több alkalmam nem lenne rá.
-Nagyon szeretlek. -nyúlt a pólóm alá, amitől még jobban felizgultam.
-Sz- szeretlek én is! - dadogtam össze- vissza tetteitől. Kicsit furcsán éreztem magam az miatt amit a testem produkált érintése után. Legelőször mindent túl gyorsan csináltunk és ezek az érzések elmaradtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése