Nem kellett volna..

*Zoe szemszöge*

-Niall hagyj most már egy kicsit, már kétszer megkaptad amit akartál. - morogtam majd letoltam magamról.
-De annyira kellesz! -nyafogott.
-Nem érted hogy fáj? - álltam fel majd magamra vettem a pólóját. 

-Rendben. -sóhajtott, majd felvette a boxerét.
Remegve vissza ültem az ágyra és végig vizsgáltam magam milyen károkat tehetett bennem.
-Héj, minden rendben? -guggolt le elém.
-Rohadtul fáj mindenem.. - néztem mérgesen majd felhúztam a lábaim és összekuporodtam hogy enyhítsem fájdalmaim.
-Sajnálom, nem akartalak bántani! -suttogta.
-Már megtetted, kétszer is - sóhajtottam majd inkább befeküdtem az ágyba.
-De azt mondtad, hogy te is akarod! -feküdt be mellém.
-Mert azt hittem hogy nem fog fájni. - fordultam el majd könnyeim kicsordultak a fájdalomtól.
-Csak menj haza és most hagyj! - vettem el a kezem majd elfordultam.
-De miért? -nézett rám szomorúan. -Veled akarok lenni! -mondta.
-Jó akkor maradj! - sóhajtottam fel majd magamra húztam a takarót
-Köszönöm! -ölelt át, majd simogatni kezdett.
-Van mit! - fordultam felé majd felnéztem a szemeibe. - Mit gondolhatnak most rólunk Elék. - húztam el a számat.
-Ne foglalkozz velük! Ők is lefognak majd feküdni, és akkor mi is cukkolhatnánk őket! -mondta.
-Honnan vagy te ilyen biztos? El nem olyan mint én hogy mindenbe bele megy.. - ráztam a fejem szégyellve a dolgokat.
-Miért ne menne bele? Hiszen ő is szerelmes Louisba, és Louis is szerelmes Elbe! -magyarázta a dolgokat.
-Hát akkor nem olyan hamar mint én, El négyszer meggondolja a dolgokat mielőtt beszélne. - fogtam meg a kezét.
-De ugye te nem bántad meg? -nyelt egy nagyot.
-Nem mondom hogy megbántam, csak nem most kellett volna csinálnunk. Ráadásul úgy éreztem te ez előre tervezted hogy mi mit fogunk csinálni. - motyogtam majd kibújtam az öleléséből.
-Dehogyis terveztem! Különben is, te is benne voltál, és te csókoltál meg engem! -mondta.
-Ha nem csókolsz vissza akkor meg se történik! - mondtam mérgesen majd a szekrényemhez mentem.
-És miért ne csókoltam volna vissza? Hiszen szerelmes vagyok beléd! Szerinted mért csókoltam vissza? -állt mögém.
-Nem kellett volna lefeküdnünk.. - mondtam halkan majd kivettem a ruháim a szekrényből és a fürdőbe mentem.

*Niall szemszöge*

Nem mondtam semmit, inkább leültem az ágyra.
Én is összeszedtem a ruháim és felöltöztem. Aggódtam érte hogy nagy fájdalmat okoztam neki vagy bántottam. Kb. 20 perce vártam már rá, mire kijött.
-Mi tartott ilyen sokáig? Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
-Nem tartozik rád! -mondta bunkón.
-Most miért vagy ilyen? Szerintem semmi okod az utálatra! - sóhajtottam majd egy csókot nyomtam a szájára. - Szeretlek!
-Én meg nem, úgyhogy takarodj! Most! -pofozott meg.
-Neked már megint mi a franc bajod van? - fogtam meg a csuklóját majd egy mozdulattal az ágyra ültettem.
-Tűnj már el! Nem érted hogy nem szeretlek? -lökött el.
-Hát, jó! - motyogtam majd felvettem a telefonom. -Szia Zoe. - adtam puszit az arcára majd kimentem a szobájából. Nem mentem messzire csak leültem a nappaliban, nem akartam egyedül hagyni. Fogalmam sem volt hogy mi a baja, de elég rosszul estek a szavai...