*El szemszöge*
Szó szerint kiestem az ágyamból, amikor megszólalt az ébresztőórám. Nagy nehezen felálltam, majd a konyhába mentem.
-Jó reggelt! -ijesztettem meg Zoe-t.
-Jézusom El, a frászt hoztad rám! - szedegette össze a csésze darabjait,amit ijedtségébe dobott el.
-Bocsánat! -röhögtem el magam.- Mi a reggeli? -kérdeztem.
-Őm, egy kis pirítós meg fánkot hoztam a pékségből. - válaszolt a barátnőm miközben a pirítósokat kapkodta ki a kenyérpirítóból.
-Meleg, meleg, meleg! - sikított miközben a kenyereket a tányéromra dobálta
.-Nyugi van. -röhögtem el magam.- Mit csinálunk ma? -kérdeztem.
-Hát én megyek dolgozni, mert jön egy fiú aki gitárral fog kísérni.Nektek meg próbátok lesz a nagy fellépésre! - ült le mellém Zoe kezében egy tányérral amin egy fánk csücsült.
-Hm, akkor lehet hogy új tag lesz a házban? -húzogattam a szemöldököm. -Amúgy minket meg egy fiúbanda, valami One Direction jön megnézni, de csak négyen jönnek. -haraptam bele az egyik pirítósba.
-Igen mert az egyik engem fog kísérni, mint már említettem is .- adott bölcs választ az én barátnőm.- És semmiképpen nem jönnék össze egyik taggal se! Bevallom van egy pár helyes de nem bírnám a hírnévvel járó dolgokat!
-Hát én azért kíváncsi vagyok rájuk. -mondtam.- De én most megyek öltözni - álltam fel.- Neked meg sok szerencsét! -öleltem át.
-Nagyon szépen köszönöm, majd hívlak mi volt a próbán. - mondta mosolyogva a barátnőm majd mikor elvette előlem a tányért felmentem gyorsan öltözni.Gyorsan felöltöztem majd összepakoltam a cuccaimat.
-Én megyek! -szóltam Zoenak.
-Várj meg, én is megyek! - szólalt meg a barátnőm majd letipegett szobájából.
-Mehetünk? -néztem rá.
-Persze, mehetünk! - mondta majd felkapta a reggelizős asztalról a kottáit és táskájába süllyesztette. Leemeltem a kulcsokat majd becsuktam az ajtót magunk mögött és bezártam.
***
-Na tényleg sok szerencsét! -álltunk meg az épület előtt. -Majd hívlak hogy mi volt.-öleltem át.
-Hát nem akarok majd besülni, kiderítettem ki fog kísérni! Az a szőke hajú! - és miközben ezt elmondta szemei csillogni kezdtek.
-Húú, valaki szerelmes. -vigyorogtam.- Na de nekem mennem kell, mert el fogok késni! -mondtam.
-Ezért még kapsz otthon! - kiabált utánam majd mit sem törődve a figyelmeztetéssel fordultam be a sarkon és egyenesen a tánc stúdióba mentem.Amikor a stúdióba értem mindenhol rajongó volt, és alig lehetett bejutni. Mikor sikerült, a többiekhez mentem, de ők a srácokkal voltak elfoglalva, ezért elmentem átöltözni.
*Zoe szemszöge*
Végigsétáltam a folyosón ahol halk gitár szót hallottam majd beléptem abba a szobába ahol a zongorám volt. Egy szőke hajú fiút pillantottam meg amint a gitárját hangolta.
*Niall szemszöge*
Amikor felpillantottam, egy gyönyörű szőke hajú lányt pillantottam meg előttem. Elmosolyodtam, majd felálltam.
-Niall Horan! -mutatkoztam be mosolyogva.
-Zoe Parker!- mosolyodott el ő is majd a zongorához ment és lerakta a kottáit, és helyet foglalt a hangszer mellett.
-Gyönyörű név. -néztem őt mosolyogva. És mostantól együtt fogunk dolgozni. -ültem vissza a helyemre.
-Köszönöm! - próbált elintézni és inkább a kottákra figyelni, de nagyon nem ment neki ahogy láttam.Amikor láttam hogy nem nagyon tetszik neki, hogy beszélgetni szeretnék vele, inkább visszafordultam, majd felvettem a gitáromat. Leültem a szoba egyik sarkába, majd halkan gitározni kezdtem. Lassan gitároztam majd csak azt vettem észre hogy a zongora abba maradt és Zoe engem kezdett nézni. Kék szemei ragyogtak a tisztaságtól amilyen csodálattal nézett rám. Elmosolyodtam, majd énekelni kezdtem. Zoe persze elpirult, és elfordította a fejét, de láttam hogy mosolyra húzódott a szája. Újra a kották között kezdett keresni, majd zongorázni kezdte azt amit énekeltem. Ő zongorázott én énekeltem. Felálltam a székemből és oda sétáltam hozzá. Együtt szólt a két hangszer, amin újra mosolyognom kellett.
-Nagyon jól játszol! -mosolyogtam rá, amikor befejeztük a 'duettet'.
-Köszönöm, te pedig gyönyörűen énekelsz! - mosolygott rám a lány és kecses ujjait végig húzta a zongora billentyűijein.
-Köszönöm. -mosolyogtam.- Esetleg fellépés után nem jönnél el velem valahova? Jobban megakarlak ismerni! -mondtam.
-Őm, nem hiszem hogy nekünk bárhova is el kellene mennünk! - rázta a fejét Zoe. Ettől a mondattól teljesen csalódott lettem és szomorú.
-Értem. -bólintottam, majd visszaültem a földre, és újból gitározni kezdtem. Szomorú voltam a visszautasítástól, hisz még nem sokan tették ezt velem. De ő más volt, teljesen más volt. Ezután inkább nem néztem rá, nem akartam felbosszantani őt. Én tényleg megakarom ismerni Zoet. Még egy lány sem volt ilyen hatással rám mint ő. Lassan felállt a székéről és odajött hozzám majd leült velem szembe és a gitáromat kezdte nézni.
-Tetszik? - kérdeztem.Bólintott egyet, mire én a kezébe adtam a hangszert.
-Nyugodtan nézd meg. -mondtam.
-Mindig is megakartam tanulni gitározni! -jelentette ki majd ujjait végighúzta a húrokon.
-Megtanítsalak? -néztem rá.
-Ühüm!- válaszolt egyszerűen.
-Rendben. -ültem be mögé, majd tanítani kezdtem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése